Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: A magyar mezőgazdaság piacviszonyai és a német piac az 1920-30-as években 513
514 GUNST PÉTER földdé alakítottak. Hozzájárult ehhez a gabona gyorsan emelkedő ára, hiszen 1848 után a nagybirtokosokat adómentességük eltörlése, azaz a földadó is arra szorította, hogy nagy kiterjedésű legelőiken felhagyjanak a külterjes állattenyésztéssel, amit korábban éppen az adómentesség tett rentábilissá, s a nem túl sok tőkét igénylő gabonatermesztésre térjenek át. A világpiac új helyzetet teremtett az élelmiszeripar számára is, elsőnek a malomipar indult viharos fejlődésnek, majd azt követte a cukoripar és a húsfeldolgozás gyors ütemű kibontakozása. Ekkorra azonban már egészen új helyzet alakult ki egy hosszabb történeti szakasz számára. Az 1870-es évek második felétől mind nagyobb tömegben jelentek meg Európában a tengerentúli mezőgazdasági termékek, elsősorban a gabona. Az amerikai, majd később az argentin, indiai, az orosz búza nyomására a világpiaci árak gyorsan estek, s tartósan a gabona termelésének európai önköltségi szintje alá. Ez ráfizetésessé tette az egész európai gabonatermelést, s egyúttal tartósan új helyzetet teremtett a magyar agrárkivitel számára. Azok az országok ugyanis, amelyek korábban a magyar mezőgazdasági kivitel legfőbb piacai voltak, Németország, Franciaország, mezőgazdasági védővámokat léptettek életbe, s így a magyar gabonakivitel az alacsony világpiaci árak és a vámtarifák kettős nyomása alá került, aminek nem tudott ellenállni. A magyar gabona tehát viszonylag gyorsan kiszorult ezekről a piacokról. Ami az 1880-as évektől a magyar gabonakivitel lehetőségeit szélesítette, az csupán az Osztrák-Magyar Monarchia iparosodó nyugati felének gyorsan táguló piaca volt, amely a századfordulóra már képes volt pótolni a korábbi német és francia piacokat. Igaz, hogy az 1880-90-es évek gabonaválsága csupán árválság volt, s a megtermelt gabonát továbbra is el lehetett volna adni, csupán a korábbinál jóval alacsonyabb árakon, mégis alapvető fordulat kezdetét jelenti a magyar mezőgazdasági termékek piaci elhelyezésének történetében. Nagyon jól példázza ezt a folyamatot az állattenyésztés, amelyet a gabonaválság körülményei nem érintettek. Az állati termékek (hús, tej, vaj, sajt) árai folyamatosan emelkedtek, az 1870—1900-as évek igen nagy konjunktúrát jelentettek az állattenyésztés számára. A Monarchia belső piacának gyors kiszélesedése mégis azt eredményezte, hogy a századforduló körül a magyar állat- és állati termék-kivitel a Monarchia határain túlra gyakorlatilag megszűnt, vagy a minimálisra zsugorodott. Az Osztrák-Magyar Monarchia egységes vámterülete erre az időre mezőgazdasági termékeket exportáló gazdaságból azokat importáló gazdasági egységgé vált. S mint (Galícia mellett) a legnagyobb mezőgazdasági termelő, Magyarország mezőgazdasági termékei a Monarchia védett piacain kerültek elhelyezésre. A magyar gabona az 1880-as években még valóban a szó szoros értelmében kiszorult a német és a francia piacról, a magyar állat- és húskivitel viszont ezekbe az országokba azért szűnt meg, vagy csökkent le alaposan, mert a Monarchia piacain a magyarországi felesleg teljes, vagy majdnem teljes mértékben elhelyezhető volt. Csupán jellemzésként említjük, hogy az 1910-1914. évek átlagában a magyarországi szarvasmarhakivitel 93, a sertéskivitel 100, a zsírkivitel 93, a gabonakivitel 95, a lisztkivitelnek ugyancsak 95, a borkivitelnek 94%-a fogyasztóra talált a Monarchia határain belül. Tulajdonképpen csak azokból a cikkekből volt nagyobb arányú a kivitel a Monarchia vámhatárain túlra, amelyekből Magyarországon viszonylag olyan nagy feleslegek halmozódtak fel, hogy a magasabb szállítási költségek és a vámtételek ellenére is megérte az export, mert a Monarchia piacain nem volt megfelelő felvevő piac (pl. a Németországba irányuló baromfi- és tollkivitel stb.). így azután érthető, hogy a Németországgal 1905-ben
