Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
473 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 érvényesült. A külföldi tőke erősen a nehéziparhoz és az államhoz kapcsolódó érdeklődése, mely kétségbevonhatatlanul a magas profitigény egyik legjobb biztosítéka volt, kiegészült a hazai (gyengébb, tőkeberuházásokra kevésbé képes), főleg a magára a belső piacra irányuló befektetésekkel (textilipar). Joggal merülhet fel viszont az a lényeges különbség, melyet a külföldi tőke szerepét illetően meg kell említenünk, ha közvetett befektetésekről, azaz külföldi kölcsönökről van szó, melyet az orosz kormányzatnak, vagy az égisze alatt álló vasúti társaságoknak nyújtanak, vagy pedig a vállalatokba közvetlenül befektetett tőkéről. Mi több, az utóbbi esetben is különbséget tehetünk, ha a külföldi tőke közvetlenül jelenik meg, esetleg, mint egy külföldi vállalat alapítása, vagy pedig részvényérdekeltségről van szó. Ez utóbbi esetben ugyanis, ha eltekintünk attól, hogy ez az érdekeltség lehet töredékes is és jelentéktelen is, akkor is világos, hogy a közvetlen ellenőrzés és irányítás nem kerül a külföldiek kezébe. Ha az utóbbi esetben csak a profit, illetve egy része kerül osztalék formájában külföldre, és ennyiben hasonlít a kölcsönökhöz, az előbbi esetben a külföldi tőke feltétlenül ellenőrző szerephez juthat. Ennek messzemenő következményeit gazdasági és politikai szempontból aligha lehet általánosságban meghatározni. Két szempontot azonban az orosz fejlődés kapcsán feltétlenül figyelembe kell vennünk: egyrészt Oroszország nemhogy nem volt gyarmat, de egyike volt a vüág nagyhatalmainak, erős kormánnyal, politikai hatalommal, hadsereggel. És ha ugyan gazdaságában elmaradva óhatatlanul bizonyos gazdasági függésbe került a külföldi tőkétől, ennek a függésnek részben a külföldi tőke versengése és még inkább Oroszország hatalma erős korlátot szabott. Másrészt bármennyire igaz, hogy osztalékok, kamatok és profit formájában hatalmas összeg - pl. 1881-1885 között 1,6 milliárd rubel áramlott külföldre, de a beáramlott tőkének jelentősége nemcsak önmagában állt, hanem abban, hogy az ország kihasználatlan gazdasági forrásainak hasznosítását megindította, legyen az ki nem bányászott ásványkincs, vagy alulfoglalkoztatott munkaerő. A külföldi tőke behatolása kiegészítette az elégtelen belső felhasználást, és a nagyobb beruházások révén meggyorsította a gazdaság fejlődését. Ebből a szempontból nem mellékes, hogy a megtakarítások hiánya nemegyszer azért mutatkozott, mivel nem voltak meg az eszközök a potenciális megtakarításoknak a hagyományos szektorokból az ipari szektorba való átcsatornázására. Az oroszországi közvetlen külföldi befektetések, jóllehet, a bányászattal és a nyersanyagforrásokkal szoros kapcsolatban álltak, nem tekinthetők enclave jellegű beruházásoknak.8 1 A bányászat és kohászat fejlődése ugyanis egyrészt - mint láttuk - belső szükségletet elégített ki, termékeiből jelentéktelen rész került exportra, másrészt a továbbgyűrűző hatások, ha talán nem is olyan mértékben és mélységben, mint egy egészséges belső struktúrájú gazdaságban, de mégis érvényesültek, és nemcsak Oroszországnak a 90-es években már egyedülállóan gyors ipari fejlődését eredményezték,de lassú, akadozó, de mégis meginduló belső átalakulását is. Mikor a századforduló körül jelentkező világválság az orosz belső recessziót a külföldi tőke beáramlásának lelassulásával vagy egyenesen megszüntetésével párosította, a belső és külső tényezők ezen szoros együtthatása már elég világosan megmutatkozott. És midőn a japán-orosz háború megrázkódtatását kiheverte, az 1905-ös forradalmat leküzdve, az évtized második felében egy újabb nagyarányú ipari konjunktúra kezdett kibontakozni, ebben a korábbi, már a 90-es években is mutat-81 Sok vonatkozásban egyetértünk McKay fejtegetéseivel, aki röviden áttekinti az idevonatkozó gazdasági elmélet irodalmát: i. m. 13-125.
