Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
472 RÄNKI GYÖRGY hol már nemcsak gazdasági növekedéssel, de a gazdaság és társadalom átalakulásával is számolni lehet. Utaltunk már arra, hogy a külföldi tőke behatolása lényegében funkcionális alapját képezte az orosz gazdaság reform utáni fejlődésének, és 1861 és 93 között nagyjából 2 és 1/2 milliárd rubel értékű külföldi tőke jött az országba, közel 90%-ban a vasútépítés finanszírozására. Ennek az összegnek csak 5%-át, azaz 146 millió rubelt fektettek be volt az iparvállalatokba. 1893 és 1900 között kereken 1/2 milliárdra becsülhető az orosz gazdaságba áramlott külföldi tőke összege, ebből viszont már 500 millió, azaz az új befektetések 1/3-a ipari befektetés volt.7 9 Jóllehet, az oroszországi befektetések nagyságára és megoszlására vonatkozó adatokban mutatkozik eltérés, ezek nagysága a hibahatáron belül van, ezért megvizsgálhatjuk a külföldi befektetések ipari megoszlását is, jóllehet, ennek összege egészében néhány %-kal eltér az általunk korábban megadott adatoktól. Ezek szerint a mintegy 1/2 milliárd új külföldi ipari befektetésből 243 millió nem egész a fele bányászatra és kohászatra esett, 110 millióra volt becsülhető a gépipari új befektetés, és a többi 150 millió megoszlott a különböző iparágak között. Az ugyanezen időben beruházott 400 millió orosz eredetű tőkéből 114 millió (28%) a textilipar fejlesztésére ment, 129 millió fordítódott a bányászatra-kohászatra, 60 millió az élelmiszeriparra, 56 millió a vegyészeire és 35 millió a gépiparra. Mindennek következtében, míg 1893-ban az ipari részvénytársaságok tőkéjének 29%, addig 1900-ban 42% volt külföldiek kezében.8 0 A bányászat és kohászat nagyvállalatainak 72%, a gépipar nagyvállalatainak 71%-a állt a külföldi tőke ellenőrzése alatt. Erős volt még a külföldi tőke részesedése a fa- és vegyészeti iparban is, viszont csekély (20%) volt a textiliparban és jelentéktelen az élelmiszeriparban (17%). Mindebből azonban nem csupán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az iparosodás a belső piac kétségtelen kitágulásának logikus következménye volt, a német, francia, angol tőke növekvő elhelyezkedési igényével együtt; de azt is figyelembe kell vennünk, hogy Oroszországban az orosz export fejlesztéséhez és az exportorientált gazdaság fejlesztéséhez a külföldi tőke alapjában nem a szokásos módon járult hozzá. Ténylegesen ugyanis az orosz bányászat és kohászat — mely az oroszországi külföldi beruházások első számú haszonélvezője volt — csak részben szállított exportra; fő funkciója a belső piac, az állami kereslet, a vasútépítés által teremtett szükséglet kielégítése volt. Gyakorlatilag tevékenysége lényegesen enyhített a külkereskedelmi mérleg problémáin, de úgy, hogy az eladósodás következtében a fizetési mérleg oldaláról keletkeztek a súlyosabb problémák, annál is inkább, mivel a befektetett tőke-kamatok stb. formájában komoly összegben áramlott ki általában az országból. Az iparosítás útja ugyan Oroszországban is magán viselte azon egyoldalúság bizonyos jeleit, melyet akkor tapasztalhatunk, mikor az ipar csak részben a belső szerves fejlődés eredményeként jön létre, de az ipar egész struktúrája még sem volt torz, hiszen egészében túlnyomóan a belső piacra orientálódtak, multiplikátor hatása a keresleti effektusok továbbgyűrűzése révén lényegében "/. V. Bovikin: Oroszország... 35. (Lásd az 1. táblázat adatait). 80Eventov: i. m. Kiváló áttekintést nyújt a külföldi tőke nagyságára vonatkozó irodalomról Bernd Borivetsch: Das ausländische Kapital in Russland. Bemerkungen zum Forschungsstand. - In: Jahrbücher für Geschichte Osteuropas. Neue Folge, Band 22. 1974. Heft 3. 412-425.
