Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
471 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 minden második munkást az 1000 munkásnál többet foglalkoztató vállalatoknál regisztrálnak, és további 20% talált munkát az 500—1000 közti kategóriában. Az ilyen erős munkaerő-koncentráció nem kétséges, még a munkaerő olcsósága miatt erősen munkaintenzív termelési eljárások mellett is a tőke nagyarányú koncentrációját kívánta meg. Ez a nagy értékű koncentráció a részvénytársaságok, vállalatok igen nagy számában is megmutatkozott. 1889-ben már 504 részvénytársaság működött Oroszországban - 912 millió rubel tőkével, és 1899-ben 1737 millió rubel tőkével 1181 részvénytársaságot jegyeztek be. A mintegy 825 millió rubel értékű új tőkebefektetés a következőképpen oszlott meg: 1890 1900 Növekedés Bányászat 85,7 392,2 358 Vasgyártás 27,8 257,3 826 Vegyipar 15,6 93,8 501 Textilipar 197,5 373,7 89 Élelmiszeripar 87,6 153,1 75 összes 580,1 1.742,3 200 Aligha kétséges, hogy az ilyen nagyarányú tőkebefektetéseket az orosz gazdaság felhalmozása nem tudta volna fedezni. A jobbágyreformtól a 90-es évekig terjedő három évtizedes előkészítő szakasz sem tudta még az orosz gazdaság felhalmozóképességét olyan szintre hozni, hogy az iparosítás felgyorsításához szükséges forrásokat önmagában biztosítani tudta volna. Az orosz bürokrácia, a hadsereg fenntartásának szükségletei, a nemesség pazarlása és gyenge megtakarító képessége mellett a vasútépítés jórészt elszívta azokat az erőket, melyekkel az ország egyáltalán rendelkezett. S ha a vasútépítés — mely a 90-es években, mint láttuk - még mindig talán a legnagyobb tőkebefektetéseket vette igénybe — végül is csakis a külföldi tőke igénybevételével érte el a kívánt szintet, úgy az ipari fejlődés és különösen a nehéziparhoz szükséges rendkívül tőkeigényes beruházások is nemcsak külföldi technológiával, sőt nemegyszer személyzettel, de külföldi tőkeberuházásokkal mehettek csak végbe. Mindenesetre az a tény, hogy a külföldi tőke — a hagyományos befektetések - mint az államkölcsön és a vasúti kölcsön üzlet — mellett most már az ipari befektetések felé is fordult, az nemcsak annak a változásnak volt a kifejezése, mely a nemzetközi tőkepiac helyzetében és struktúrájában a kapitalizmus új fejlődési szakaszában bekövetkezett, de jelképezte ezt az új fejlődési szakaszt is, melyre az orosz gazdaságfejlődés a 90-es évekre jórészt eljutott. Nyilván itt a belső és külső tényezők együttesen játszottak közre. A gazdasági fejlődés eredményét tükrözte minden ellentmondásossága ellenére, hogy az agrárexport alapjában túlnyomóan mezőgazdasági ország, hol az eddigi gazdasági növekedés — melyben a nyugati impulzusok oly jelentősek voltak — főleg kvantitatív jellegűek voltak -most rálépett arra az útra, hol a növekedés kvalitatív jellege mind erősebben érvényesült, 7 8 A végeredmény nem a részletek összege, mivel néhány kisebb iparágat nem soroltunk ide. Lásd: Ljascsenko: i. m. Tom II. 156-157.
