Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
461 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 tették meg az orosz nehézipar kibontakozásának. De igaza van azoknak, akik végül is hangsúlyozzák, hogy az orosz állam közvetlen segítsége az ipari fejlesztés előmozdításában meglehetősen korlátozott volt,4 9 és a hangsúlyt inkább az orosz állam közvetett szerepére teszik. Fogalmazzuk ezt akár úgy, hogy az állam a figyelmet keltette fel, a propagandát irányította5 0 vagy talán pontosabban, hogy ösztönözte, előmozdította saját belső tőkehiányában a külföldi tőke nagyarányú behozatalát.5 1 Végül is maga Witte is világosan látta, hogy tervének sikeres keresztülvitele nem korlátozódhat mégoly jelentős állami intézkedésekre, s az orosz keresletet az orosz kínálat belső gyengeségei mellett csakis az európai piacnak az új lehetőségekre való válaszával lehetne kielégíteni. 1899-ben II. Miklós cárhoz intézett híres memorandumában egyértelműen leszögezi: „A külföldi tőke nem hatolhat be az országba olyan könnyen és szabadon, mint amennyire szükséges volna, hogy fennmaradhasson ez a folyamat mindaddig, amíg erre az országnak szüksége lesz ... Mivelhogy Oroszország jelenlegi gazdasági helyzetében a külföldi tőke beáramlása lehet a belső tőkefelhalmozás felgyorsításának is a legfőbb eszköze, szükségesnek látszik, hogy a külföldiekkel kapcsolatos törvényhozásunkat egyszerűsítsük."5 2 Witte memorandumának — mely egyébként távolról sem talált teljes meghallgatásra a cárnál és a kormánynál — nem elegendő azt a mozzanatát kiemelni, melyben a külföldi tőke bevonásának elengedhetetlen szükségességét hangoztatta. Nem kevésbé fontosnak tartjuk, hogy abból indult ki: van elég tőke a nemzetközi tőkepiacon, illetve lenne elég tőke, amennyiben Oroszország végrehajtja azokat a belső reformokat, amelyek a külföldi tőke eredményes és zavartalan működéséhez szükségesnek látszanak. Ismerve a nemzetközi tőkepiac mozgását, kiindulhatunk abból, hogy bizonyos tőkebőség uralkodott a nyugati tőkepiacokon,5 3 melyek legalábbis egy részének befektetése az orosz iparba akkor is elképzelhetőnek tűnt, ha általában a külföldi tőkebefektetések túlnyomó részét ebben az időszakban a fix kamatozású államkötvények vétele, vasútelsőbbségi kötvények kibocsátása tette ki, és a nagyobb kockázatot mentesítő ipari beruházásokkal szemben még bizonyos idegenkedés, tartózkodás mutatkozott. A nemrég feltárt Don-, Donyec-medence kiváló minőségű szenével és vasával azonban ideális terepnek ígérkezett a külföldi tőkebefektetések számára. „A termelési tényezők kombinációjának ily szerencsés alakulása kevés helyen volt csak elmondható. Jó minőségű szén, gazdag vasérclelet, olcsó munkaerő és hatalmas belső — vámokkal védett — kereslet. 1888 és 1900 között így tehát Ukrajnában 14 nagy acéltermelő kombinát keletkezett, egy kivételével valamennyi külföldi tőkével."54 A külföldi tőke nevével kapcsolható össze a Krivoj Rog-i vasérctelepek felhasználása, a vidék legnagyobb szénbányáinak feltárása. A 80-as 4 ®Arcadius Kahan: Government Policies and the Industrialization of Russia. - In: Journal of Economic History, 1967. VoL XWIL, No. 4. 470-477. (Különösen Kahan következtetései: 477.) so John P. McKay: Pioneers for Profit. Foreign Enterpreneurship and Russian Industrialization. 1885-1913. London-Chicago, 1970. 5-11. ! 1 Iván T. Berend-György Ránki: Economic Development in East-Central Europe in the 19th and 20th Centuries. New York and London, 1974. 91-92. 5 2 Dokumenti po isztorii monopolisztyicseszkovo kapitalizma ν Rosszii. (Matyeriali po isztorii SzSzSzR Tom VI. Redkollegija: A. L. Szidorov otvetsztvennij redaktor, P. V. Volobujev, M. Ja. Geltyev, I. F. Gingyin) Moszkva, 1959. 173-195. (Különösen a 189.és 191.) "A tőkekivitelre lásd://. Feis: Europe, The World's Banker 1870-1914. New Haven, 1930. 5 V. P. McKay: L m. 43-47.
