Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
462 RÄNKI GYÖRGY évek közepéig Oroszország déli vidéke mindenekelőtt a szénbányászat terén vált ismertté, az itt működő két kohó nem volt viszont túl jelentős. Mihelyt a Krivoj Rog-i vasbányát felfedezték, és vasútvonallal a Donyec-vidék szénbányáival összekötötték, a kohászat számára a fejlődés feltételei adva voltak. A fejlesztés — különösen üyen viszonylag gyors — azonban nemcsak a tőkeszükséglet, de a technológiai színvonal szempontjából sem volt elképzelhető belső tőkével, így ez a nagy nehézipar-vidék vált a külföldi tőke ipari befektetéseinek első nagy állomásává. 1880-ig, midőn már több mint 2 milliárd rubelre rúgott a vasútépítésbe fektetett külföldi tőke összege, az iparban a külföldi befektetés számszerűen elenyésző és arányában is alacsony volt. Bár a számítások nem esnek teljesen egybe, mégis nagyjából 50 millió rubelre tehető 1881-ben az ipari részvénytársaságokba fektetett külföldi tőke, amely az egész ipari tőke 17%-át tette ki. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időben az ipari vállalkozások csak kis része öltött részvénytársasági formát, akkor a külföldi tőke tényleges jelentőségét még lejjebb kell szállítanunk. Valamelyest felgyorsult — de még mindig nem volt túl jelentős — a külföldi tőke ipari részvétele 1893-ig. 12 esztendő alatt alig 100 millió rubelt — a tényleges külföldi befektetések 1/6-a -, jóllehet így már az ipari tőke részesedése 26%-ra emelkedett. A következő hét esztendő viszont már az ipari behatolás teljes kibontakozása időszaka volt. 1900-ban 640 millió rubel volt a külföldi tőkebefektetés az iparban, mely az összes befektetés 45%-át tette ki. (Ismét csak a részvénytársaságokat véve figyelembe. Ez azonban ekkor már a nagyvállalatok többségét jelentette, és különösen a nehézipari vállalatok esetében uralkodó volt.) Az ebben a szakaszban Oroszországba áramló külföldi tőke (872 millió) 33%-a most már az iparba irányult.5 5 1890-ben a külföldi tőke 44%-a ment a bányászatba és kohászatba, 12%-a a gépiparba és 26%-a a textiliparba; 1900-ban 54% volt a bányászatban és kohászatban, 24% a gépiparban, de már csak 11% volt a textiliparba befektetve. A bányászat- és kohászat-orientáció a külföldi tőke térbeli elhelyezkedésében is tükröződik, kb. 40—45% volt a Donyec-vidéken befektetve ,s 6 Ez természetes is volt, mivel a rentabilitás a külföldi befektetések számára éppen ezen a területen, a kaukázusi olajvidéken és a pétervári iparvidéken volt adva, mivel itt úgy a közlekedési, mint a piaci feltételek viszonylag kedvezőek voltak. A mezőgazdasági exportra és a külföldi tőkebehozatalra alapozódó fejlesztési koncepció — úgy tűnt tehát —, hogy a 90-es években mind a vasútépítés, mind az ipari fejlesztés terén eredményesnek bizonyult. A rubel aranyárfolyamra helyezése és az árfolyamingadozások kiküszöbölése — úgy tűnt — Oroszország egész pénzügyi helyzetét szüárdabb alapokra rakják, de ezt a századforduló után újabb nagy fejlődési ütem kísérheti.5 7 A belső ellentmondások kiéleződése azonban, mint általában ez történni szokott, ssBertrand Gille: Histoire économique et sociale de la Russie du Moyen Age au XXe siècle. Paris, 1949. 186-188. S6Az adatok többnyire P. V. Ol: Inosztrannije kapitali ν narodnom hozjajsztve dovojennoj Rosszii Leningrad, 1925. Ol adatai többnyire túlozzák a külföldi tó'ke részesedését Jórészt Ol számításain alapulnak a késó'bbi feldolgozások, kisebb-nagyobb módosításokkal. így I. Eventov: Inosztrannije kapitali ν russzkoj promislennosztyi Moszkva, 1935. Mi mindenekeló'tt Bovikin magyarul is megjelent cikkének adatait használtuk. 570. Crisp: Russian Financial Policy and the Gold Standard at the End of the 19th Century. Economic History Review. 1953. 6.
