Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
40 BUZ A JÁNOS Év Marhaszám Juhmarhaszám Marhaszám összesen 1638 1639 1645 1646 1649 40 39 37 31 5,5 5 8,5 6 46 50 44,5 42,5 39,5 Négy év átlagában a juhmarhaszám csak 14%-át tette ki összes marhasz mának, de az átlagosan alig több mint 6 juhmarhaszám az eladott gyapjú mennyisége alapján 200-300 darabból álló juhállományt sejtet. Csorcsán Máté 1626—1642 között 6 évben szerepel a báránydézsmát adók névsorában, átlagosan 17 bárányt adott be, 1634-ben 156 bárány után 15 darab volt dézsmája; a legtöbbet, huszonegyet, 1639-ben hajtotta be. Csorcsán Máté neve 1651 -ig követhető az adókönyvekben, s később sem hagyott fel a juhtenyésztéssel, testamentumában ugyanis az „ecclesia számára hatt fias juhot" hagyott.139 Az időnként, de mint láttuk, adózónként sem folyamatosan kivetített juhmarhaszámok alapján csak ritkán pillanthatunk a mezőváros juhtenyésztőire. A már említett Ádám családból István rendszeresen adott báránydézsmát, de juhmarhaszámáról mindössze az idézettet tudjuk, ti. azt, hogy 21 toklyóját egy marhaszámnak vették.14 0 A tehetősebb Ádám Gergely és utódai sem a dézsmajegyzékekben, sem a juhmarhaszámmal összeírottak között nem szerepelnek, 1638-ban azonban a juhos gazdákon és a bírságpénzeken belül bukkan fel Ádám Gergely neve, illetve egy rövid megjegyzés: „Bárániok fejében athunk érötte 10 tallért."14 1 Buz Mátyásnak 1645-ben 107 marhaszáma mellé 10 juhmarhaszámot írtak, de 1626-tól 1650-ig ez az egyetlen ilyen irányú bejegyzés, neve viszont rendszeresen szerepel a dézsmajegyzékekben, s az örökébe lépő Buz István is adott el időnként gyapjút, juhot, továbbá bírságpénzt fizetett juhászáért.142 Az igencsak sok ágra szakadt Duus család - Orbán nevű felmenőjének 1559-ben 300 juha volt — feltehetően felhagyott a juhtenyésztéssel, mert utódainak adatai között — noha gazdagok is voltak a családban — semmi nyoma nem látható a juhászainak.14 3 ősi nemes családként ismert az Inárcsi Farkas család, a dézsmajegyzékek alapján ők voltak Nagykőrös legtehetősebb juhtenyésztői, Farkas Jánosnak és testvéreinek 1642-ben legkevesebb 520 báránya lehetett,14 4 mert dézsmára 52 bárányt adtak. Forrásaink netn hagynak kétséget afelől, hogy a báránydézsmát 1/10-én szedték, „tizedbárányokat" említenek az 1650-es években is, amikor a dézsmajegyzékek már 13 ®Szk. 1655. 7. 140 Szk. 1638. 177. 141 Az idézetet úgy is értelmezhetnénk, hogy nem tudott bárányokat adni (mert nem foglalkozott juhtenyésztéssel!), s pénzben váltotta meg a természetbenit. Ezt az aggályt azonban eloszlatják a többiek nevei, akik juhtenyésztó'k is voltak. Szk. 1638. 72. 264-265. 14 J Szk. 1645. 107. Buz István 1650-től. Szk. 1653. 111. 1656.97. 1669. 101.1676.99. 14 3 L. a 129. jegyzetet ltA Benkó: 82-83. 1641-ben marhaszáma 197, göbölyszáma 24, juhmarhaszáma 10 volt (az utóbbi olvasata bizonytalan!) Szk. 1641. 106; 1642-ben részletezés nélküli marhaszáma 225. Szk. 111. Benkó Imre: Az Inárcsi Farkas család története. Nagykőrös. 1903. 8-9. 12-13.
