Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZAS 41 hiányoznak az adókönyvekből.14 5 Meddő juhokat és kosokat is számításba véve, igen valószínű, hogy a Farkas család juhállománya 1642-ben megközelíthette az ezer darabot. Nagykőrös töredékes dézsmajegyzékei csak néhány számadáskönyvben maradtak fenn 1626—1642 között, a dézsmát adók neve — főként a számadáskönyvek sérült, illetve hiányos volta miatt — nem követhető folyamatosan, ezért a szórványos adatokat mellőzve csak azoknak a nevét foglaltuk táblázatba, akiket hét dézsmajegyzéket megőrző esztendőben legalább négyszer említettek. Töredékes adatainkból is kiviláglik, hogy a juhtenyésztők nagyobb része a közepes vagyonú, illetve a módos gazdák közül került ki. Adataink megerősítik a korábbi kutatási eredményeket, miszerint a juhállomány az adózók viszonylag csekély hányadának kezében összpontosult, s közöttük is a gazdagparasztság játszott vezető szerepet.146 Az igen értékes dézsmajegyzékek csak részben, időben pedig erősen korlátozottan teszik lehetővé a juhtenyésztés vizsgálatát, ugyanakkor forráskritikai kérdéseket is felvetnek.14 7 Az 1634. évi dézsmajegyzék pl. igen pontosnak tűnik, de alig hihető, hogy ebben az évben mindössze 11 gazdának lett volna 1107 dézsmaköteles báránya. Közülük ugyanis hiányzik pl. Ádám István és Farkas Gáspár, akik biztosan tartottak juhokat, vagy Nagy Gergely, aki 1626-ban és 1636-ban dézsmát adott bárányaiból. 1626-1682 között jól követhető a Baracsy család neve, juhtartásukra azonban csak az 1670-cs évek adókönyveiből lehet következtetni.14 8 Csapó Lőrinc tőzsérkedő nagygazda volt, 1653—54-ben vágsellyei lakosok közvetítésével jutottak el marhái a nagyszombati mészárosokhoz,14 9 göbölyszáma csak egy évben ismert,15 0 juhtartásáról pedig csupán életének vége felé szerezhetünk tudomást, 1653-ban eladott két fias juhot, ami ugyan nem nagy tétel, de hogy több birkája lehetett, az kétségtelen, mert ugyanebben az évben juhásza is volt.151 A juhmarhaszámok és a dézsmabárányok számának összevetése nyomán arra következtethetünk, hogy — noha a bárányokat tizedén dézsmálták - a juhállomány jócskán meghaladta a dézsmabárányok tízszeresét. Kulcsár Jánosnak például 1638-ban 150—160 báránya lehetett, mert dézsmabárányainak számát 15,5-ben állapították meg, juhmarhaszáma 5 volt ebben az évben, de ez csak toklyóira vonatkozott,15 2 amelyeknek száma 100—110 növendék juhnak felelt meg. Feltételezhetnénk persze, hogy eladta a tenyészállományt, s csak a toklyókat és a bárányokat tartotta meg, ez azonban nehezen valószínűsíthető, mert 1639-ben 27 bárányt adott dézsmába; reálisabb tehát arra gondolni, hogy a dézsmabárányok számának megugrásában a jerketoklyók szaporulata is benne volt, s így már nem kizárt, hogy Kulcsár János juhállománya 300 körül járt az ,45 Vörös Ferenc marhaszáma 62, ,,Tizedbáránnyal néggyel adós." Szk. 1651. 132. „Tizedbárányokat elsó'ben adtam eleiben (ti. a juhász elé. B. J.) százharmincznyolczat." Szk. 1656. 5. ' *6 N. Kiss István: 16. századi dézsmajegyzékek (Borsod, Heves, Bereg, Bihar és Közép-Szolnok megyék). Budapest 1960. 139. 267. 351. 517. 141 A nagykőrösi dézsmajegyzékek kapcsán erre már Majlát Jolán régen felhívta a figyelmet: i. m. 115. 14 'Szk. 1671. 17. 1676. 15. 14 'Nagyszombat lt. Missiles. 1650-ben megfordult Érsekújvárott Szilády-Szilágyi: I. 162. 1 5 0 1630-ban 59,5 marhaszám mellett 32 göbölyszáma ismert. Szk. 15. ,51 Szk. 1653. 58. 262, ebben az évben 60 marhaszáma volt. Hagyatékáról 1655. november 30-án döntöttek. Jkv. 32. 1 "Szk. 1638. 27. 221.
