Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433

RÁNKI GYÖRGY 447 A mechanizmus: fokozott mezőgazdasági termelés, erős export, az exportjövedelmekből külföldi tőke, illetve termelőeszközök beszerzése és ezen a réven iparosítás, a gazdaság általános felgyorsulása — adva volt, és elméletileg lehetséges volt. Lehetséges volt még úgy is, hogy az exportjövedelmek többlete nem egyoldalúan a nem mezőgazdasági termelés javára csoportosult, hanem a mezőgazdasági termelés és termelők színvonalát emelve megteremti az iparosodás széles belső piacát. Oroszországban ez a mechanizmus beindult ugyan, azonban soha sem teljesedett ki. A lánc ugyanis már az első szemnél sem működött megfelelően. A mezőgazdasági termelés gyors ütemű növekedése ugyanis csak részben történt meg. A termelékenység távolról sem emelkedett megfelelően, így ezt a többletet, melyre az export céljából szükség volt, csak kényszereszközökkel: a parasztság túladóztatása révén lehetett előteremteni. Látszólag ugyan a mezőgazdaság elegett tett funkciójának, táplálta az orosz exportot — és az orosz külkereskedelmi mérleg 1861 és 1913 között a legtöbb évben aktív volt —, de úgy táplálta, hogy maga a falu nem volt képes átmenni a szükséges változásokon, a paraszt nyomorgott, és egyidejűleg nem teremtődött meg az iparosítás magas színvonalú belső piaca, mi több, mind jobban aláásódott az extrovertált gazdasági fejlődés biztonsága. Az orosz gazdaság fejlődésének kulcskérdésévé vált a mezőgazdasági export. Még inkább azzá vált, midőn a 19. század végén az amerikai verseny a gabonaárakat erősen, majdnem a felére szorította. Tudott-e lépést tartani ezzel az igénnyel az orosz mezőgazdaság? A termelés mennyisége növekedett : Gabonatermelés indexe2

4 1864-66 100 1886-90 167 1890-1900 205 1901-05 230 1906-10 217 A gabonatermelés több mint megkétszereződése a lakosság 90%-os növekedése mellett ment végbe. Ez végsősoron azt jelentette, hogy az egy főre eső termelés ténylegesen nem sokkal (mintegy 20%-kal) emelkedett. Ha mindezt összevetjük a gabonaexport mennyiségével, akkor világosan előttünk áll a helyzet: az orosz export erőltetése — abból a célból, hogy az iparosodó Nyugat keresletét kielégítsék, a kereskedelmi mérleget egyensúlyban tartsák, illetve fölösleget produkáljanak, hogy ne csak az importált iparcikkeket, de a külföldi tőkeadósság szolgálatát is teljesíteni tudják — alapjában kényszerexport volt. Kevés olyan európai ország volt ugyanis, ahol a mezőgazdasági export ilyen nagy szerepet játszott a kor gazdasági folyamatában. (Nyilván a balkáni országok exportja nem kevésbé volt mezőgazdasági jellegű, de mennyiségileg ezek elég kevéssé voltak összehasonlíthatók az orosszal.) A mezőgazdasági export mennyisége 1860 és 1900 között évi 5%-kal nőtt. 1*Hromov: i. m. 163. és 408. 2 Századok 1984/3