Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433

446 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 szetesen a földesúri földtulajdon és az ún. csonkítások - azaz a földterület, melyet a földesurak a reform révén vettek el - a paraszti követelések középpontjába került. Ennek a követelésnek pedig kétségtelen nyomatékot adott, hogy egyes számítások szerint a paraszti birtok 50%-a a 10 gyeszjatyinon aluli birtokokból állt.2

2 1905-ben Lenin megkísérelte az orosz statisztika dzsungeléból bizonyos társadalmi csoportosításban bemutatni a földbirtok-megoszlást. Eredményei a következők voltak: Birtokosok Földterület2 3 Átlag száma millió földterület (millió) gyeszjatyina gyeszjatyina Szegényparaszt 10,5 75 7,0 Középparaszt 1,0 15 15,0 Gazdagparaszt 1,5 70 46,7 Földesúri birtok 0,03 70 233,3 130,3 230 17,6 A teljes képhez hozzátartozik, hogy a századforduló körül már közel 5 millióra becsülték a teljesen föld nélküli parasztok számát. Igaz, e tekintetben a falusi kommunák mesterséges életbentartása a mezőgazdasági túlnépesedést ideig-óráig elfedte, mégis a paraszti túlnépesedés óriási belső nyomással sürgette az orosz gazdaság fejlesztésének igényét, jóllehet, egyidejűleg maga teremtett mesterséges gátakat annak. Végül is az orosz gazdaságnak korszakunkban mindvégig a mezőgazdaság maradt a centrális faktora, ez a mezőgazdaság finanszírozta sok vonatkozásban az orosz modernizálás folyamatát, ugyanakkor maga a mezőgazdasági termelés [akár a termelékenység, gépesítés, akár a közvetlen termelő életviszonya szempontjából] szinte a legalacsonyabb szinten állt Európában. Mindez sajátos ellentmondást teremtett, és tartósan csakis úgy maradhatott fenn, ha az egész orosz gazdaságot ténylegesen nem önálló egységnek tekintjük, melyben a különböző gazdasági szektorok teljes egységben és szoros összefüggésben vannak egymással, hanem egy olyan nagyobb egység részének, amelyben a termelési és áruforgalmi folyamatok csak a határokon túl teljesednek ki. Az orosz nemzetgazdasági fejlődésnek egyes elemei tehát csakis a nemzetközi áramlatba illeszkedve értelmezhetők. Az orosz fejlődést a gazdaságpolitika (amennyiben beszélhetünk erről) irányítói tudatosan a nemzetközi gazdaságba való bekapcsolódás révén képzelték el. Nézetünk szerint az elképzelés sok vonatkozásban fedte a valóság adta lehetőségeket. Miért nem használhatta volna fel Oroszország elmaradottsága leküzdése céljából a termelési tényezők eloszlásából származó komparatív előnyöket? A már iparosodott Európának nyersanyagra és főleg élelmiszerre volt szüksége, ezt Oroszország képes volt szállítani. Végsősoron sok más nem-európai ország is hasonló nemzetközi munkamegosztás révén indult el a gazdasági fejlesztésnek első szakaszában. 2 2

Lenin összes Művei 15. kötet Kossuth 1967 131. 23

Paul Gregory: i. m. 433. (Vö az Appendix 2. táblázat adatait Russian Labour Force 1860-1913.)