Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
444 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 építés az orosz gazdasági modernizálásának is lényeges előfeltétele. Az áthidalhatatlan távolságok, az ősztől tavaszig szinte járhatatlan utak mellett az egyes vidékek gazdasági erőforrásainak egy egységes orosz nemzetgazdaság érdekében való kihasználása elképzelhetetlen volt a közlekedés megjavítása nélkül. Egységes, vagy egységesebb orosz gazdaság, de egyidejűleg az európai fejlődés kihívása folytán, a világgazdasághoz való kapcsolódás is, mely nem egyszerűen a követés igényét jelentette, hanem az ehhez szükségszerűen tartozó feltételei egy részének megteremtését is, mindenekelőtt a vasútban találta meg azt a centrális eszközt, mely a belső és külső fejlődés igényét egybekovácsolja. A vasút tehát követendő példa lett. Mi több, az lett a vasútépítés módja is. Addig, míg az államnak kellett erről gondoskodni, nem sok pénz jutott a vasútépítésre. A reform előtt épült kis vasútvonalak inkább a cári fennhéjázás, semmint a gazdasági haladás részei voltak. De lehetett-e várni lényeges vasúti beruházásokat attól az orosz államtól, mely krónikus deficittel küzdött, melynek államháztartási rendszere középkori szinten állt; pénze állandóan inflálódott.1 6 1863-tól tehát megindul az állam pénzügyeinek rendezése. Üj pénzügyi apparátus felállítása, egységes bevételi és kiadási szisztéma rendszeresítése, a papírrubel aranyra átváltásának felfüggesztése, az infláció, az államháztartás és a külkereskedelmi kiadási többletének megszüntetése szerves részei ennek a rendezésnek. Mindezek az intézkedések azért voltak szükségesek, hogy az állam hitele helyreálljon, és a külföldi tőkét nagyobb mennyiségben is igénybe lehessen venni. Természetesen egy olyan költségvetés, melynek 43%-a a hadsereg fenntartására ment,1 7 nem volt túl biztató a külöldi befektetések számára. A közvetett és közvetlen adók emelése révén ugyan csökkenteni lehetett a deficitet, de az állami bevételek és kiadások egyensúlyáról nem lehetett szó. A következő tíz évben megindult az első nagyarányú külföldi tőkebehatolás, mindenekelőtt államkölcsönök formájában.1 8 Államkölcsönök, vasútépítés, a nemzetközi kapitalizmus legújabb jelenségei tehát tért hódítanak lassan az elmaradt Oroszországban is, de mindezek csak részei egy olyan gazdaságnak, melynek középpontjában változatlanul a mezőgazdaság, az aratás istennője áll. A jobbágyreform lett volna légye n az sokkal radikálisabb a feudális maradványok felszámolása terén, természetesen nem tudta volna az elmaradott orosz gazdaságot máról holnapra modem mezőgazdasággá változtatni. Végül is ma már világos, hogy a termelési tulajdonviszonyok változása inkább csak egy keret, melynek belső tartalommal való megtöltése olyan ország esetében, ahol ez a változás legalább annyira a nemzetközi kihívás, mint a belső ellentmondások következtében történt, csak egy hosszú folyamat. Még hosszabb, lassúbb ez a folyamat egy olyan ország esetében, ahol a reform - mint láttuk — számos ok következtében csak igen lassan ment végbe, ahol a termelés szintje, a piaci viszonyok, a társadalmi munkamegosztás még igen messze állt attól a szinttől, mely Európa nyugati felében a 19. század gyors gazdasági növekedését előidézték. Az orosz mezőgazdaság relatív elmaradottsága három igen lényeges mutatón keresztül érzékelhető: 16 T. Von Laue: S. Witte and the industrialisation of Russia. New York, 1969. 16. 1 7 P. A. Hromov: Ekonomicseszkoje razvityije Rosszii ν XIX-XXvekah. 1800-1917. Moszkva, 1950. 514-515.1. (Vö. a 26/a tábla adatait) 1S /. F. Gingyin: Κ voporoszu ob ekonomicseszkoj polityike carszkovo pravityelsztva ν 60-80 godah XIX veka. In: Voproszi Isztorii, 1959. No. 5. 78-79. és 81.
