Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
442 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 szilárdításával az egész politkikai és intézményes társadalmi rendszerével a gazdasági fejlődés érdekeit vagy alávetette, vagy hozzáigazította a földesurak érdekeihez. (Más kérdés — és ez érinti a munkaerő-piac kérdését —, hogy a jobbágyreformmal teremtett földesúri kapitalista rendszer nagy mértékben az ország kulturális- civilizációs elmaradottságának is fenntartója volt, ami a munkaerő-piac rendkívül alacsony minőségében, állandó ingadozásában — ipari és mezőgazdasági munka között — instabilitásában is kifejeződött.)1 5 Nem az volt a hiba tehát, hogy túl sok földet adott a reform a parasztoknak, hanem hogy túl keveset, így a gazdasági fejlődés és az iparosodás nem a paraszti jólétre, hanem bizonyos fokig a paraszti nyomorra épült. A mezőgazdaság alacsony kommercializálódása ténylegesen gátlólag hatott az egész gazdaság fejlődésére, az oly szívósan fennmaradt orosz nagybirtok ténylegesen nemhogy azt a szerepet nem töltötte be az ország gazdasági fejlődésében, melyet az angol betöltött, de azt sem, amit a porosz. Kevéssé járt élen a gazdaság fejlesztésében, és ebben az értelemben 1905-ig az orosz mezőgazdaságot inkább tekinthetjük a porosz típusú fejlődés felé mutató átmenet állapotában, mintsem ténylegesen a porosz-utas fejlődést követőnek. A feudális maradványok túlélése még gazdasági értelemben is túl erős volt, míg az egész gazdaság túlságosan az elavult paraszti technikán alapult, és a paraszti burzsoázia keletkező vagyona túlságosan a földszerzés felé irányult. A paraszti megváltás 2 milliárdját ugyan nem lehet a gazdasági fejlődés finanszírozása szempontjából csak negatívnak tekinteni, mégis egészében éppen a földesúri rezsim továbbélése folytán ez nem vált a belső felhalmozás nagy forrásává. A jobbágyreformot ugyan az orosz belső fejlődés eredményének kell tekintenünk, de eredetét illetően pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a külső kihívás az európai kapitalizmus által Oroszországra gyakorolt közvetett és közvetlen nyomás eredménye is volt. Egyoldalú lenne azonban ezt a nyomást csakis az orosz nagyhatalmi helyzet fenntartásának nemesi érdekeire visszavezetni és eltekinteni attól az igen lényeges körülménytől, hogy az ipari forradalom által formált és behatárolt nyugat-európai gazdasági átalakulás közvetlen gazdasági értelemben is kihívást teremtett az orosz gazdaság és társadalom számára. Oroszország hatalmas kiterjedése, természeti gazdagsága, felmérhetetlen nyersanyagkincse, mezőgazdasági termőterülete logikusan keltette az igényt, hogy a modern gazdaság kitáguló körébe valamilyen formában Oroszország is bekapcsolódjon, és ez a bekapcsolódás, legalábbis ami a kapitalizmus nemzetközi rendszerét illeti, leginkább abban a formában történhet, hogy Oroszország Nyugat-Európa növekvő nyersanyag- és élelmiszer igényét elégíti ki, egyidejűleg a nem túl jelentős orosz piac — felvevőpiacul is szolgál a Nyugat növekvő ipar-árufeleslegének elhelyezésére. A jobbágyreform a maga súlyos ellentmondásai ellenére is megteremtette azt a minimális gazdasági és társadalmi alapot, amely egy ilyen bekapcsolódás előfeltételének, bázisának volt tekinthető. Oroszország elmaradott ország volt a reform után is, de egy olyan elmaradott ország, mely nem a fejlődés teljes hiányáról, a mozdulatlanságba való megmerevedésről tanúskodott, hanem mely megindult a fejlődés útján. A fejlődést lényegesen akadályozó elemek még fennmaradtak, a részleges akadályok hol itt, hol ott, olykor erősebben, szinte áttörhetetlenül, máskor gyengébben és lassan elmozdíthatóan jelent-15 Az agrárprobléma modern marxista irányú elemzése található Yves Bariéi: Le développement économique de la Russie Tsariste Paris, 1968. c. könyvében.
