Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZÁS 39 Néhány kiragadott példa alapján nem állítható kellő biztonsággal, hogy minden gazdagparaszt lókereskedelemmel is foglalkozott volna, gazdálkodásuk és üzleti tevékenységük azonban szükségessé tette a lótartást, hiszen nagy távolságokat kellett — évente néha többször is — megtenniök, s szintén szükségük volt fogatokra akkor, amikor kiterjedt gazdaságukat irányították, az aratókat, a pénzért felfogadott kaszásokat, a gulyást és a juhászt, a ménes- és a „szőlőpásztort" ellenőrizni kívánták. b) Juhtartásra utaló adatok A hódítók magyarországi berendezkedésének kezdeti időszakából származó török összeírások az állattartáson belül szinte csak a juhtenyésztés méreteire vetnek fényt. A 16. század közepének török összeírásai nyomán Nagykőrös juhállománya13 1 szerénynek tűnik. A 17. században viszont a városgazdaságon belül már nagy szerepet játszott a juhtenyésztés, amelynek alapját a helyi lakosok báránydézsmája vetette meg. Ebben az ágazatban foglalkoztatta a város a legtöbb alkalmazottat, ami a gazdálkodás méreteiből következett, pl. 1671-ben „Megh számlálván az naira kiment juhott öreghével, aprójával és kossával facit 1746."13 2 Korábban a városi juhászat fejős juhászt, meddő juhászt még egy juhászt bojtárral, két ellető pásztort, egy kospásztort és külön sajtost foglalkoztatott.1 3 3 Nem valószínű, hogy a juhos gazdák ennyire differenciált személyzetet tartottak, de azok, akiknek több száz juhuk volt, időszakosan több embert is felfogadhattak, s így esetenként elkülöníthették állományuk egy részét, pl. 1657-ben Szabó András juhásza 1 tallér bírságot fizetett azért, mert a „fejős juhokkal tilalmasban" járt.134 A juhtenyésztés méreteire több adatból — néha az eladott gyapjú mennyiségéből — következtethetünk. 1642-ben 1 gyapjú ára 7 dénár volt,13 s Csorcsán Máté ebben az évben teljes egészében a gyapjú árából egyenlítette ki 15 forint 65 dénárnyi adóját,13 6 amiből csak arra következtethetünk biztonsággal, hogy legkevesebb 223 juha volt, dézsma címén ugyanekkor 18 bárányt adott a városnak.1 3 7 Néhány évben marhaszáma mellett a juhmarhaszámot13 8 is feltüntették: 131 Duzs Orbánnak (a későbbi nagykőrösi adókönyvekben több Duus család szerepel, Duzs János 1651-ben és 1659-ben, Duzs Mihály pedig 1653-ban volt főbíró, Szilády-Szilágyi: I. 166. 179. 235-236.) és Nagy Gergelynek 300-300, Sáfár Tamásnak pedig 300 juha volt. Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Budapest, 1977. 153-155. 13 2 Ma/lát: 120. Kecskeméten a 16. század végén is a lakosságtól szedett dézsmabárányokra épült a városgazdaság juhászata. Szabó Kálmán: Kecskemét pásztorélete. Különnyomat a Néprajzi Értesítő 1942. évi 1. számából. 7. (Továbbiakban: Szabó: Kecskemét pásztorélete) Kecskemét és a budai szandzsák több településének 16. századi juhtenyésztésére L Mészáros: Kecskemét gazdasága a török alatt 161-166. 1 3 3 Szk. 1660. 1-11. 1 34 Szk. 1657. 148-150. 1 3 5 Szabó István 60 gyapjút adott el 4 forint 20 dénárért. Szk. 1647. 113. 13 6 Szk. 1642. 119. 1 3 7 Szk. 1642.24-27. 13 "Szk. 1638. 68. 1639. 111. 1645. 98. 1646.98. 1649. 123.
