Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
440 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 bözőbb földcsonkítások következtében a feketeföld vidékeken a reform után a parasztbirtokok nagysága 3 és 4,5 gyeszjatyinara (1 gyesz=1.09 hektár) csökkent. Igaz, a nem fekete földeken inkább 3,5-8 gyeszjatyina, a sztyeppevidékeken még több, 12 gyeszjatyina körül mozgott az átlag parasztbirtokok nagysága, mégis, az összefoglaló adatok tanúsága szerint a paraszti földek 20%-a került át a volt földesurak tulajdonába. Paraszti földhasználat eltulajdonítás 1861 előtt 1000 gyeszjatyina 1000 gyeszjatyina %'0 15 nem fekete földű tartomány 14 550 1437 9,9 21 feketeföldi! tartomány 14 619 3825 26,2 összesen 29 169 5262 18,1 Hozzá kell tenni, hogy a paraszt tulajdonába, vagy a törvény szerint „szabad haszná }atba" került földért a paraszt kötelezettséggel tartozott a volt földesúrnak, melyet vagy a földesúr földjén végzett munkával, vagy pénzben válthatott meg. A munkakötelezettség a férfiak esetében az évi 40 napot is elérte, ami nem is volt olyan messze a feudális robotkötelezettség nagyságától. Igaz, a törvény megengedte, hogy a paraszt végleg megválthassa tartozását, és ebben az esetben teljes jogú tulajdonosává válhatott földjének. A megváltás összegét azonban olyanmagasar1 állapították meg, hogy az sok esetben meghaladta a föld tényleges értékét. (Technikailag a megváltás összegének erejéig a kormány kamatozó kötvényeket adott a földesuraknak, és a megváltást a paraszt az államnak fizette. Egyes becslések szerint 1906-ig, mikor is a megváltási folyamat az ún. sztolipini földreformmal befejeződött, ténylegesen 2 milliárd rubelt fizetett a "parasztság a birtokába jutott földért. Az ún. volt állami parasztok, akiknek létszáma (16 millió) a reform előtt megközelítette a földesúri jobbágyok létszámát (20 millió) valamivel jobban jártak, mivel 5,7 millió kapott közülük átlagosan 5,7 gyeszjatyina földet. Az is tény, hogy a jobbágyreform megteremtette a paraszt személyes szab adságát, megszüntette azt a gyakorlatot, mely szerint a fotűesúr eladhatta, áttelepíthette őket. Megszüntette a földesúri bí ráskodást, a tilalmat, hogy a volt JoBBágylpirTvagy kereskedelmet űzzön, és nem kellett többé a földesúrtoTéngedélyt kérnie, ha házaso dni akart. Aligha lehet kétségbe vonni, hogy a jobbágyreform, mely tegyük hozzá, az orosz állam és társadalom modernizálására irányuló cári rendeletek egyike - bár vitathatatlanul a leglényegesebbike - volt, jelentős változást hozott mind közvetlenül a parasztság, mind pedig az egész ország gazdasági életében. A falusi közigazgatás lSó^éWjeJiinnja, mely párosult a bírósági reformmal, a városi ön kománkat bmrrryos elemeinek megteremtésével (1870) és véguTêgy katonai reformmal (1874) mind része volt ennek a modernizálási folyamatnak, amelynek eréHetétésc^kit űzését mi sem világítja meg határozottabban, mint az a tény, hogy az általános hadk ötelezettséget bevezető katonai reformmal zárult le.1 1 Lenin szigorú ítéletet monda a jobbágyreformról, mikor megálla-10 Ljascsenko: i. m. 596. 1 1 Harry T. Willets: Die russische Agrarfrage nach der Bauern-reform. In: Wirtschaft und Gesellschaft in Vorrevoluzioner Russland. Köln, 1975.
