Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
438 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 archaikus és nem gazdaságos munkaszervezés, a robotmunka uralma, a szállítás elmaradottsága, a primitív paraszti termelőeszközök a földesúri gazdálkodást képtelenné tették a piacokhoz való lényeges alkalmazkodásra. Oroszország ipara a 18. században sem versenyezhetett az angollal vagy a franciával, de egyes termékekben még uralta az európai piacot. Az orosz vasipar termékei Európa nagy részében versenyképesek voltak, sőt azt mondhatjuk, hogy az orosz vasipar a világon az elsők között volt. Az angol ipari forradalom első nyomai viszont már korán fellelhetők Oroszországban. Az első modern fonodát 1798-ban állították fel Alekszandrovóban. Igaz, ez még nem gőzgéppel működött, de alig hét év múlva már azt is alkalmazni kezdték. 1808 az első mechanikus szövőszék felállításának éve, ezt követően pedig a kender és len mechanikus úton való feldolgozása vesz erősebb ütemet, 1843-ban 48 fonodában már 350 000 orsó működik, és a jobbágyfelszabadítás előtti utolsó években az orsók száma megnégyszereződik. Igaz, a szövés gépesítése — mint mindenütt — ennél lassabban haladt előre, de 1859-ben egyes becslések már 20%-ra teszik a gépi szövés arányát. De lehet-e túlbecsülni ezeket az adatokat? Hiszen ezek az oly tekintélyesnek tűnő számok egész más értelmet kapnak, ha a 68 milliós orosz lélekszámmal vetjük össze. Ebben az esetben a Moszkva környékén főleg gazdagodó parasztokból kialakuló és a modern textilipar kialakulásánál bábáskodó kereskedő osztályt, melynek létszámát 8000 főre becsülték, jelentéktelennek tarthatjuk, mint ahogy nevetségesen csekély az ország összlakosságához képest három kereskedő és iparos céhhez tartozó közel 200 000 ember is.8 Az orosz textilipart a rendkívül alacsony szintű belső piacot kielégítő kusztár (kis) iparosok százezrei jelentették. De milyen is lehetett a belső piac egy olyan országban, ahol a városi lakosság még csak a népesség mintegy 5%-át tette ki, ahol a falun a jobbágyság rendszere uralkodott, ahol a parasztok kizsákmányolása Európában már szinte elképzelhetetlennek tűnő méreteket öltött, ahol a mezőgazdaság piacra való feleslege még alacsony volt, és ha ilyen felesleg létezett, az a földesurak kezében volt, ahol a parasztok nyomorúságos ruhadarabjaik jórészét még nem a piacon szerezték be, hanem otthon fonták és szőtték. Nem véletlen, hogy az egy főre eső gyapjúfogyasztás csak egynegyede volt a németnek vagy a franciának és alig 10%-a az angolnak.9 Pedig még a textilipar követte leginkább azokat a változásokat, amelyek Európa másik felében egy új ipari világ közeledtét jelezték. Itt nem lehetett tartósan jobbágymunkával dolgozni, és itt kezdtek legelőször angol gépeket alkalmazni, és itt tértek át leghamarabb a tényleges bérmunkára, jóllehet természetesen a jobbágyrendszer fennmaradása aligha mozdította elő a megfelelő munkaerőpiac kialakulását. Más iparágakban a gépeknek még inkább csak sporadikus megjelenését tapasztalhatjuk. A vasiparban 1826-ban egy kincstári üzem bevezette a hengerelést, rá tíz évvel később egy másik üzem a fújtatást és közel ezzel egyidőben a keverési eljárást is. 1820-ban egy üzem a mezőgazdasági eszközök gyártását is megkezdte, és nagyjából ebből az időből származik az első orosz gyártmányú gőzhajó is. De talán nem véletlen, 8 V. K. Jacunszkij: Promislennij perevrorot ν Rosszii. (K probleme vzaimogyejsztvija proivogyityelnih szil i proizvogyityelnih szil i proizvogyityelnik otnosenyij). In Voproszi Isztorii, 1952. No. 12.59-60. '/?. Portai: Industriels Moscovites: le secteur cotonnier (1861-1914). In: Cahiers du Monde Russe et Soviétique. 1963. Vol. IV. Fasc. 1-2., 8.
