Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433

RÁNKI GYÖRGY 437 de nagy területet felölelő — parasztlázadásnak, de a helyi körzeti parasztlázadások végighúzódtak a század négy évtizedén. 1826-34 között 148, 1835-44 között 216, 1845-54 között 348, és végül 1855 és 1861 között 474 ilyen kisebb lázadást jegyeztek fel, melyek a robotmegtagadástól a földfoglalásig, a szabotázstól a gyújtogatásig, a hanyag, alacsony termelékenységű munkától a földesurak megöléséig terjedtek. A parasztlázadástól való félelem - nem alaptalanul - végighúzódik a korszakon. A krími háború idején a parasztok abban a hiszemben éltek, hogy a háborúban való részvétel jutalma a felszabadulás lesz. Mások is felismerték viszont, ha erre nem kerül sor, akkor Oroszország annyira felőrlődik a belső szociális konfliktusban, hogy képtelen lesz a külső nyomásnak ellenállni, és elveszti nagyhatalmi pozícióját. Természetesen a jobbágyviszonyok túlélésének szociális problémája elválaszthatatlan volt annak gazdasági hatásától. A terméshozamok — szinte egyedülállóan Európában — alig növekedtek a 19. század első felében. A vetőmag hozama 1801 — 10 között 3-szoros, 1820—40 között 3,4-szeres, majd 1840 és 60 között 3,2-szeres volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen idő alatt a lakosság lélekszáma több mint 50 %-kal nőtt, akkor az egy főre eső termelés akkor is csökkent, ha a termelőterületet — különösen a Volga és az Ural vidékén — sikerült kiterjeszteni.6 Az ország területén szinte mindenütt a háromnyomásos gazdálkodás uralkodott. Jelentős mennyiségű volt az ugar, elmaradottak voltak a művelési eszközök, és szinte semmi sem történt a föld minőségének javítására. A robotmunka, melynek jelentősége az orosz földesurak és nemesség megnövekedett kereskedelmi érdeklődésével lényegesen emelkedett, egyre súlyosabb terhet jelentett, és mennyisége egyes számítások szerint II. Katalin időszakához képest megnégyszereződött. A Kelet-Európában oly ismert, de már túlhaladott jelenség zajlott le, a földesurak fokozódó robotköveteléssel akartak úrrá lenni a nehézségeken, a szállítási rendszer tökéletlenségén, az utak elhanyagoltságán, a vasutak hiányán. Egyes számítások szerint telenként a jobbágy munkaidejének 30%-át is felemésztette a szállítási robot. „Egyszerűen visszautasítani a robotot, nyíltan tiltakozni ellene — mindezt a paraszt aligha teheti ... Tetszik, nem tetszik, dolgoznia kell. De mi az eredménye? Egész Oroszországban minden földesúri birtokon a parasztok egészen sajátos módon tiltakoznak a kényszermunka ellen: rosszul dolgoznak. Többnyire még nem is tudják talán megindokolni ennek okát, de az, hogy a robotmunkát rosszul végzik, az egy általános tény."7

' A nyugati fejlődés kihívása kettős értelemben is éreztette hatását a jobbágyrendszer válságában. Nemcsak felvülantotta a megteremthető gazdaságot, melynek eredményeiről az orosz nemesség tudomást szerzett, de megteremtette azt a piacot is, ahol ha sikerül oda bekapcsolódni — úgy tűnt — az orosz nemesség számára is megnyílik a gazdagodás lehetősége. Jóllehet, a gabona ára a 19. század első felében gyakran ingadozott, a konjunktúrát nemegyszer dekonjunktúra, áremelkedést nemegyszer csökkenés követte, mégis a gabona világpiaca (és világpiaci árának) kialakulásának lehetünk szemtanúi, mely a gazdasági nyomással egyidőben az emberek gondolkodásában is elvetette a változás szükségességének gondolatát, egyidejűleg ösztönzést adva és utat mutatva a régi jobbágy viszony ok felszámolására. Az extenzív mezőgazdaság és a legigénytelenebb gabonafajták túlsúlya, az 6Kovalcsenko: i. m. 76-77. 1 Dobroljubov: Textes philosophiques. Moscow 1946,549.