Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
436 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 gyarapodásához. Egyrészt Oroszország nem kevés háborút viselt a 19. században, de ezek már többnyire nem saját területeit pusztították, így a lakosság körében nem idéztek elő felesleges pusztulást. Másrészt a túlnyomó paraszti lakosság megőrizte a hagyományos magas születési rátát, miközben a halálozások bizonyos csökkenése ténylegesen tapasztalható. A 18. század végétől 1861-ig az orosz férfilakosság növekedését 52%-ra becsülik.3 Más adatok 1820-ban 48,6 millióra teszik Oroszország népességét, mely 1850-re 68,5 millióra nőtt, majd 1859-re 74,1 millióra emelkedett. A 60-as évekre vonatkozó adatok szerint a növekedési ráta 1,4% volt, mely feltűnően magas. Ez azonban nem az alacsony halálozási rátából következik, hiszen az 3,7% volt, főleg az egészen nagyarányú csecsemőhalálozás következményeként. Viszont az évi 5%-os születési ráta ezt messzemenően ellensúlyozta.4 Minden egyéb gazdasági mutató viszont éles kontrasztban állt a népességi növekedés figyelemre méltó adataival. A rendszer minden látszat ellenére sem volt mozdulatlan, és a jobbágyok aránya a 19. század első felében már lényegesen csökkent. Az 1798-ban 20 millióra becsült jobbágyság a falusi lakosság 55%-ára rúgott, az 1859-es 22,7 milliós lélekszám viszont már csupán a falusi lakosság 53%-át tette ki. Más adatok 1795-ben 62, 1857-ben pedig 48%-ra teszik a parasztok között a jobbágyok arányát.5 A jobbágyság túlélése sokoldalúan befolyásolta az orosz fejlődést. Súlyos betegsége volt ez az orosz társadalomnak, melynek elválaszthatatlanok voltak a gazdasági és társadalmi összefüggései. A betegség mindenekelőtt a falut hatotta át. Egyrészt állandó súlyos társadalmi feszültség és szociális konfliktus forrása volt, másrészt nevetségesen alacsony szinten stabilizálta a termelés produktivitását. De a betegség a város fejlődését is súlyos béklyókkal kötötte meg, hiszen a termelés alacsony hozama egyrészt a városi fejlődés mezőgazdasági bázisát kezdte ki, másrészt a munkaerőforrást is lényegesen korlátozta, melyet csak kis részben és kis ideig lehetett áthidalni a 19. századi orosz fejlődés egyik legsajátosabb jelenségével, az iparban, méghozzá a gyáriparban dolgozó jobbággyal. Az új termelőerők és a régi termelési viszonyok ezen sajátos találkozása egyidejűleg utalhatott arra, hogy mint minden társadalom, az orosz feudalizmus is képes bizonyos adaptálódásra, és kísérletet tehet új termelési rendszert követve modem technológiáknak vagy szervezeteknek a régibe való beillesztésére. Végsősoron azonban ez a sajátos szimbiózis csak átmenetileg maradhatott fenn, úgy, hogy egy bizonyos adaptációt követően végül is a modern technológia alkalmazása rendkívül vontatottan haladhatott előre. A 19. századi Oroszországot még nem ölelte fel bármiféle egységes forradalmi mozgalom. A fölvilágosodott nemesi értelmiség összeesküvése (az ún. dekabristák) nem rázta meg alapjában a rendszert, és már vége volt a Pugacsov-féle - ha nem is az egész országot, 3/. D. Kovalcsenko: Russzkoje kreposztnoje kresztyansztvo ν pervoj polovinye XIX v. Moszkva, 1967. 57. - Alapvető munka a kérdésre: A. G. Rasin: Naszelenyije Rosszii za 100 let (1811-1913 gg.). Sztatyisztyicseszkije ocserki. Pod redakciej Sz.G.Sztrumilina. Moszkva, 1956. 351. 'Paul Gregory: Economic Growth and Structural Change in Tsarist Russia: A Case of Modern Economic Growth? (In: Soviet Studies. A Qarterly Journal on the USSR and Eastern Europe. VoL XXIII. January 1972. No. 3. 419-421. lásd: Table I. - Russian Population 1860-1917 Russian Empire excluding Finland és Table 2. - Birth Rates, Death Rates and Rates of Natural Increase 1861-1913.) 5P. J. Ljascsenko: Isztorija narodnovo hozjajsztva SzSzSzR. Tom I. Dokapitalisztyicseszkije formacii. Moszkva, 1947. 484-485. és Kovalcsenko: i. m S8.
