Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433

RÁNKI GYÖRGY 435 rének megteremtése érdekében — végül is minden nézet egy pontban találkozott — és a jobbágyság megszüntetését követelte. Azonban nemcsak a változást követelő intellektuellek ütköztek a jobbágyság problémájába, de hamarosan szembe kellett néznie ezzel a kérdéssel a megőrzésre, konzerválásra törekvő hatalomnak is. Alig pár évvel a 48-as forradalmak után, mikor még Oroszország oly bizton állt a lábán, mint a liberalizmus, a forradalomellenes erők bástyája, midőn - azt hihették még, hogy — nem őrlődik fel gazdasági elmaradottsága következtében, 1855-ben az orosz hadsereg Európa két legfejlettebb hatalmával: Angliával és Franciaországgal került szembe, és alulmaradt. Igaz, a krími háború végül is lokális jellegű volt. A konfrontáció nem vezetett a hadseregek teljes összecsapására, de végül is az orosz hadsereg hazai talajon szenvedett vereséget az expedíciós angol—francia haderőktől. Költők, történeti mesemondók és agitátorok ugyan dicsérhették és megénekelhették az orosz katona hősiességét, bátorságát, harckészségét, amelynek következtében emberfeletti áldozatokra voltak képesek az ostromlott Szevasztopol védelmében, államférfiak és politikusok azonban mégsem hagyhatták figyelmen kívül, hogy az orosz katona hősiessége és kitartása, a számbeli fölény nem volt elegendő a győzelemhez. A régi fegyverek sokasága már nem tudott úrrá lenni a modern fegyvereken, legyenek azok számszerűleg jóval csekélyebbek. Az elmaradott gazdaság nem tudta biztosítani mindazt, amit egy modernebb háború igényelt. Bebizonyosodott, hogy a gazdaság meg is követeli, sőt érvényesíteni is tudja jogait. Oroszország katonai vereséget szenvedett, és a vereség mögött — nem kétséges — a rosszabb katonai felszerelés, a rosszabb szervezés, a rossz közlekedés és szállítás, a relatíve lényegesen kisebb erőforrások állnak. Egyesek hihettek a haladásban, szabadságban, mások képviselhették az emberi egyenlőség és méltóság szempontjait, a hatalom számára mindezek jórészt üres, divatos jelszavak voltak, ők a hatalomban hittek, és az orosz nagyhatalmi érdekeket képviselték. S úgy tűnt, sőt bebizonyosodott, hogy hatalom, nagyhatalmi politikai egyre kevésbé képzelhető el fejlettebb gazdaság nélkül. Fejlettebb gazdaság pedig aligha valósítható meg a liberalizmusnak, a szabadságnak tett engedmény nélkül, a jobbágyság felszabadítása nélkül, mely úgy tűnt, Oroszország gazdasági megerősödése szempontjából is elkerülhetetlen. Végül is a Szevasztopolt ostromló 50 000 angol és francia katona, melyhez később 15 000 piemonti is csatlakozott, aligha mérhetett volna vereséget az orosz hadseregre, ha az ország képes lett volna erőforrásai mozgósítására. A tanulság még azok számára is világos volt, akik szerettek elfeledkezni a 19. század történetének tanulságairól. Ha áttekintették azokat a számokat és statisztikákat, melyek a korban már bőven ömlöttek nyugati forrásokból, és csörgedezni kezdtek orosz részről is, akkor nem volt nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Oroszország elhárította Nagy Péter és Katalin felzárkózási kísérleteit, és reménytelenül elmaradt az ipari forradalom ütemétől szárnyra kapott Nyugat mögött. Ha a lakosság számbeli gyarapodását tekintjük, akkor Oroszország impozáns adatokkal sorakozik fel a 19. században kibontakozott demográfiai forradalom sorában. A korban talán meglepő volt mindazok számára, akik a népesség növekedését kizárólag a gazdasági fejlődés következményének tekintették, manapság azonban már az ún. harmadik világ gazdag tapasztalatainak birtokában elég világos, hogy a modern civilizáció bizonyos eredményei könnyebben voltak átvihetők, és a népesség növekedése olykor jóval hamarabb érte el a modern fejlődés követelményeit, mintsem maga a modern fejlődés beköszöntött. Mi több, Oroszország esetében néhány speciális tényező nagyon is hozzájárult a lakosság