Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
434 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 régiben. A kor diadalmas közgazdasági eszméi hirdethették a gazdaság mindenhatóságát, propagálhatták a fejlődés-változás gondolatát, érvelhettek a szabadverseny üdvözítő hatása mellett, miközben úgy tűnt, hogy végül is a gazdaság modernizáló erejét még mindig egyensúlyozni lehet hagyományos tényezőkkel, s az elmaradott kolosszusnak nagyobb súlya van, mint azoknak az országoknak, melyek esetleg bőven merítettek a civilizáció összes áldásából, melyekben minden eltűnt már, ami a középkorra emlékeztetett, de lélekszámuk csekélysége folytán jóval kevesebb katonát tudtak fegyverbe szólítani. Ámbátor lehet, hogy ezen katonákat jobb fegyverekkel tudták ellátni, ezzel azonban még nem küzdötték le a számbeli erőfölényt. Egyébként is, Oroszország, ha valahol nem volt elmaradva, az éppen a fegyverkezés volt. Az 1850-es évek elején tehát Oroszország még állta az új gazdasági erők teremtette kihívást, úgy tűnt, nem kívánja megadni magát az ipari forradalom nyomásának, és elnyomással és erőszakkal képes úrrá lenni a belső társadalmi problémákon. Mi több, a szuronyok millióival felfegyverkezve képes fenntartani nagyhatalmi helyzetét is azokkal a hadseregekkel szemben, melyek már a gyáripar és a civilizáció valamennyi új eredményével számolhattak. Nem arról van szó, mintha nem lettek volna sokan, akik belülről ostromolták ezt az elmaradottságot. A nagyszámú orosz intelligencia legjobb képviselői a nyugati liberalizmus gondolatrendszerének orosz adaptációját újból és újból követelték. Egyesek a nyugati eredményekben egyszerűen a követendő utat látták, és annak átvételétől az üdvözítő gyógyulást remélték; mások számára viszont a liberalizmus és a szabadság gondolatrendszere csak részben volt összeegyeztethető az általuk legfőbb értéknek tekintett orosz történelmi hagyományokkal, és szerették volna a liberalizmus eszmerendszerét elszakítani annak legfőbb nyugati társadalmi hordozójától, a polgárságtól, a kereskedők és iparosok osztályától. Az orosz rendszer specifikumára való hivatkozás - melyet sok vonatkozásban oly találóan gúnyolt ki Plehanov, midőn utalt arra, hogy az egyesek által egységesnek látott Nyugaton is milyen sokrétű és sokirányú volt a gazdasági fejlődés teljes menete,1 természetesen nem takarhatta el az orosz elmaradottság tényét. Az orosz intellektuellek sokkal fogékonyabbak voltak az elmaradottságból származó vagy az elmaradottságot okozó társadalmi és politikai kérdések iránt, mint a gazdasági problémák és elméletek irányában. Mégis, nevesebbjeik nem siklottak el szótlanul a gazdasági kérdések felett, ha talán nem is állt ez gondolatrendszerük előterében. Turgenyev, Herzen, Csernisevszkij, Piszarjev programjai már nem nélkülözték az orosz gazdasági válság elemzésére tett kísérletet, jóllehet, ennek bizonyos szakszerűségét legfeljebb Piszaijev munkásságában lelhetjük fel.2 Mégis, bármilyen oldalról közelítették meg az elmaradottságot, a fejtegetés végül is mindig ugyanarra a pontra jutott el. Nevezetesen az orosz falu kérdéséhez, a jobbágyság viszonyainak változatlan fennállásából származó problémákhoz. A jobbágyság felszabadítása végül is minden társadalmi, gazdasági elemzésnek kulcskérdésévé vált. Történjen az elmaradottság megközelítése a szabadság eszméje oldaláról, a humanizmus, az emberiesség a filantrópia jegyében, a gazdasági problémák megoldása céljából, a szabad munka rendsze-1 G. V. Plehanov: Szocializm i polityicseszkaja borba. Nasi raznoglaszija. Moszkva, 1948. 26-27. 2D. I. Ρίςζαήεν: Szocsinyenyija. (Podgot., vsztupityelnaja sztatyja i primecsanyija Ju. Sz. Szorokin). Tom 1-4. Moszkva, 1955-1956.
