Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Stolfi; Russel H S.: A véletlen szerepe a történelemben Az 1941-42-es orosz tél 428
428 FOLYÓIRATSZEMLE A brit-szovjet közeledés kudarcának alapvető' oka az volt, hogy ez a szilárdan szovjetellenes Németországgal való rendezés lehetőségét nagyon megnehezítette volna. Ε hit kialakulásában döntő szerepe volt annak a hatásnak, amelyet Hitler diplomáciai stílusa gyakorolt a Foreign Office-re. (Journal of Contemporary History, 1981. évi 4. szám, 725-756. I.) M. T. RÜSSEL H. S. STOLFI A VÉLETLEN SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN. AZ 1941-42-ES OROSZ TÉL A hadiesemények menetében az időjárás szerepét aligha lehet eltúlozni. Különösen nem az 1941-es német keleti hadjárattal foglalkozó történésznek. Mennyiben befolyásolta a tél a novemberi, decemberi hadmüveleteket? — teszi fel a kérdést a szerző tanulmánya elején. A meteorológiai adatok szerint az 1941/42-es tél szokatlanul kemény volt egész Európában. Kijevben, Moszkvában, Leningrádban minden eddiginél alacsonyabb középhőmérsékletet mértek. A rendkívüli hideg megdöbbentette a német hadvezetést. Annál is inkább, mert Európa éghajlatának hőmérséklete a harmincas években folyamatosan emelkedett, és az előrejelzések is átlagos, vagy inkább enyhe télre emgedtek következtetni. Kilön tábla mutatja, milyen nagy volt a különbség a statisztikailag várható, és a valóságos téli hőmérséklet között. A váratlanul hideg időjáráson túl a német csapatok helyzetét a napfényes órák számának a csökkenése is megnehezítette. 1941. június 22-én, tehát a Szovjetunió elleni támadás napján még 17 óra hosszat volt világos. Október 2-án Brjanszk és Vjazma elfoglalásánál is még 11 óra 30 percen át voltak kifogástalanok a látási viszonyok. Moszkva előtt már csak 8 napfényes óra állt a támadók rendelkezésére. A maradék 16 óra a védekező szovjet hadseregnek kedvezett. A terepet jól ismerő szovjet egységek ekkor szivárogtak a német vonalak mögé. 1941. június 22-én 3 óra 15 perckor indult meg a támadás. November 14-én a Moszkva elleni utolsó roham idején a hajnali köd és félhomály miatt már csak 8 órától 15 óra 30 percig tartott a hadműveletek számára kedvező idő. Az egyre hosszabbodó éjszakák és a párás levegő a német légierő hatékonyságát is csökkentette. Októbertől kezdve egyre gyakrabban kellett 1500 lábnál alacsonyabban repülni, és a látótávolság sem haladta meg a 3 mérföldet. A moszkvai repülőtér adatai alapján a szerző megállapítja, hogy júliusban még csak 4, augusztusban 6, októberben 15, novemberben 18, decemberben pedig már 21 a repülés szempontjából kedvezőtlen napok száma. Az alacsony repülési magasság, és a rassz látási viszonyok egyrészt csökkentették a fedélzeti fegyverek hatását, másrészt megkönnyítette a szovjet légvédelem helyzetét. A novemberi és decemberi hideg a műszaki felszerelésben tette a legtöbb kárt; félautomata német ágyúk hasznavehetetlenné váltak. A megfagyott kenőolaj miatt nem működtek a mozgatható alkatrészek, így a kézifegyverek elsütő szerkezete sem. A közelharcban így csak a kézigránátra lehetett számítani. A repülőgépek, szállítójárművek, gőzmozdonyok hűtőfolyadéka megfagyott, és ez megnehezítette a motor beindítását. A szilárddá vált, majd melegre táguló olaj, hűtővíz nem egy harckocsit tett hasznavehetetlenné. Még a működő gépek is csak nagy nehezen tudtak megküzdeni a jéggel borított dimbes-dombos tereppel. A rossz utak ugyancsak akadályozták az előrenyomulást. A váratlanul nagy hidegtől a német hadsereg személyi állománya is sokat szenvedett. A fagyási sérülések november elején jelentkeztek először. A megfelelő téli ruha, elsősorban zokni és kesztyű hiányában, sok katonának fagyott le keze, lába. A harcoló egységek jeientős része zokni nélkül volt kénytelen hordani a könnyű nyári csizmát. A fagyhalál száma viszont elenyésző volt. Hitler és az OKW ilyen körülmények között csak vonakodva vállalkozott a kudarccal végződő november 14-i utolsó rohamra. Az aggodalom jogos volt, hiszen a gépjárműveknek és a személyi állománynak az 1941. június 22-i állapothoz képest 40 %-a, a páncélos egységeknek pedig csak 25 %-a volt akcióképes. (History. 214-228.)
