Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Manne; R.: A Foreign Office és a brit-szovjet közeledés kudarca 427

FOLYÓIRATSZEMLE 427 egyenruhás része között kölcsönhatás kérdése: milyen hatással volt a környezetre a katonának beálltak hiánya, milyen nehézségekkel küzdöttek a leszereltek, hogyan változott a katonaviseltek presztízse stb. Természetesen egyetlen történész sem tudja ezt a hatalmas munkát egyedül, elvégezni, mint ahogy a hagyományos hadtörténészi szemlélet sem elegendő' ehhez, de a már hellyel-közzel elkezdett munkát folytatni kell, különben az amerikai katona örökre olyan névtelen és személytelen marad, mint az Arlingtoni Temető sírjában nyugvó ismeretlen katona. (The American Historical Review VoL 86. Num. 3. June 1981 pp. 553-367.) CS. K. G Y. R. MANNE A FOREIGN OFFICE ÉS A BRIT-SZOVJET KÖZELEDÉS KUDARCA A második vüágháború előzményeivel foglalkozó legtöbb munka valamilyen módon hibáztatja a harmincas évek brit kormányait amiatt, hogy nem léptek szövetségre a Szovjetunióval. 1921-39 között azonban a brit-szovjet kapcsolatokat a kölcsönös gyanakvás és gyakori krízisek jellemezték, a Népszövetség és a Komintern kérdésében a két ország élesen eltérő álláspontot képviselt. 1933 nyarán a Foreign Office úgy vélte, hogy a Szovjetunió kész a Franciaországgal, az Egyesült Államokkal és a kisantant országaival való együttműködésre. Decembertől kezdve a szovjet vezetés többször is kinyüvánította a szovjet-brit kapcsolatok gyors megjavítására vonatkozó hajlandóságát is. 1934 nyarán a Foreign Office már támogatta a tervezett szovjet-francia védnökségű kelet-európai biztonsági paktumot, de elsősorban a fegyverkezéssel kapcsolatos francia ellenállás megváltozásának reményében. Júliusban Vansittart, a külügyminisztériumi államtitkár helyettese, biztosította Majszkij szovjet nagykövetet arról, hogy támogatja a Szovjetuniót Japán ellen, valamint a Népszövetségbe való belépés ügyében. Vansittart feltehetőleg attól tartott, hogy Németországban a „hosszú kések éjszakája" után megerősödik a hagyományos porosz jobboldal, amely hajlandó lesz egy „újabb Rapallóra". 1934 végén Majszkij rendszeresen tárgyalt a Foreign Office vezetőivel, számos együttműködési javaslatot tett, így pl., hogy egy brit miniszter látogasson a Szovjetunióba. A Foreign Office 1935 elején arról értesült, hogy Litvinov vonalát nem mindenki támogatja Moszkvában, ezért Vansittart több akciót is kezdeményezett a brit-szovjet közeledés elősegítésére; a kabinetet memorandumban tájékoztatta a brit-szovjet együttműködés erősítésének várható előnyeiről. Márciusban Eden lordpecsétőr elutazott Moszkvába, ö volt az első nyugati államférfi, akit fogadott Sztálin. Eden véleménye szerint Sztálin jobban értette a német probléma lényegét, mint Litvinov, aki a kollektív biztonságra vonatkozó ismert álláspontján kívül nem tudott újabbat mondani Sztálint Hitlernél sokkal nagyobb formátumú államférfinak találta. (Eden néhány héttel korábban járt Berlinben.) A látogatás Vansittart politikájának nagy sikere volt, de a Foreign Office-ben korántsem mindenki támogatta őt, nem is beszélve a kormányról, amelynek legtöbb tagja szerint ez a külpolitikai kurzus gátolja Németország sikeres, békés beillesztését az európai rendbe. Ez utóbbi álláspont fő képviselője a Foreign Office-ben Ο. Sargent miniszterhelyettes volt, aki egy szovjet-francia szövetség létrejöttétől félt, mert szerinte egy német-japán és egy német-olasz megegyezést eredményezett volna. 1935 őszén a Foreign Office újból megvizsgálta a Németországgal való tárgyalás lehetőségét. A megegyezés létrehozásához aktív politikát tartottak szükségesnek; még az újrafegyverkezés befejezése előtt. Hitler azonban az általános rendezésről addig nem volt hajlandó tárgyalni amíg Nagy-Britannia és Franciaország együttműködik a Szovjetunióval. Ez azonban nem vette el a Foreign Office Sargent vezette szárnyának kedvét a korábbi tervezgetéstől. 1935-ben felmerült egy, a Szovjetuniónak nyújtandó brit kormánykölcsön terve. A Foreign Office-ben hosszas viték folytak erről, vagyis a brit külpolitika alternatíváiról Végül is a javaslat ellen foglaltak állást, mivel attól tartottak, hogy Hitler a kölcsönt újabb németellenes lépésként fogja fel Ennek ellenére a kabinet mégis jóváhagyott egymillió fontot. Ezt követően a Foreign Office-ben 1939 márciusáig nem foglalkoztak a brit-szovjet kapcsolatok javítására vonatkozó elképzelésekkel