Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Az amerikai katonaság társadalomtörténete. Áttekintés és javaslat a kutatómunkához 425

FOLYÓIRATSZEMLE 425 egyéb torzító mechanizmusain keresztül lehetetlen. Az egyetlen megoldás: az embereket meg kell tanítani kollektív eszmék szerint élni. Ennek keretét ó' is a csoportmunkában találta meg. A csoportmunkának, mint a társadalmi együttműködés új (ületve újra felfedezett) formájának a bevezetését, nemcsak a családi nevelés, az oktatás területén, hanem máshol is, így például az iparban, a Mayo-gyárakban is szorgalmazni kezdték egyes kutatók. A csoportmunka az üzemekben megkönnyítette az „emberi tényezó'k" és a technikai szempontok összehangolását. Egy másik társadalmi reformer, Schulz úgy vélte, a jó vezető' feladata annak elősegítése, hogy a csoport tagjai saját felismerésekre jussanak. Ha ez a mechanizmus jól működik, akkor a konklúziók is szükségszerűen helyesek lesznek. A fent említett faktorokat Spöck többé-kevésbé beleépítette gyermeknevelési modelljébe. Nem annyira új dolgokat talált ki, inkább a társadalomtudományok egyes területein meglévő, ott kialakított elméleteket adaptálta a gyermeknevelésre. Amikor 1968-ban a Columbia egyetem rektorhelyettese azzal vádolta Spockot, hogy a fiatal generációt rászoktatta az ártalmas szabadosságra, ő azzal védekezett, hogy a demokratikus nevelés a szigorban és az engedékenységben egyaránt a mértékletességet tételezte fel. Ennek figyelmen kívül hagyása vezetett többnyire a kudarchoz. Graebner Spöck jelentőségét elsősorban abban látja, hogy az amerikai kultúra értelmezéséhez új szempontokkal járult hozzá. A demokratikus vezetés modellje (ha helyesen alkalmazták) a gyermekneveléstől a Mayo-gyárak munkásain keresztül az aggok gondozásáig sok területen hozott sikereket. Azonban a szabadság kategóriáját középpontba állító, de egyszeresmind a tekintély, a vezetés fontosságát hangsúlyozó nevelési iskolája csak annyiban válhatott általánossá, amennyiben találkozott a két világháború közötti amerikai kultúra egyéb területein kialakult nézőpontokkal és módszerekkel. Hibája, hogy a függetlenség illúzióját adja a csoport tagjainak, noha a döntéseket a csoport vezetőjének ügyessége irányítja, és olyan célokat akar elérni, melyek a csoporton kívül fogalmazódtak meg. A Spock-féle gyermeknevelési modell nem varázsszer, hanem egy lehetséges válasz a kor társadalomfejlődési zavarai által felvetett kérdések egyikére. (The Journal of American History, Volume 67., No. 3. 1980. december, p. 612— 629.) F. M. AZ AMERIKAI KATONASÁG TÁRSADALOMTÖRTÉNETE ÁTTEKINTÉS ÉS JAVASLAT A KUTATÓMUNKÁHOZ Richard H. Kohn (a hadtörténelem professzora a U. S. Army Military Institute and Army War College-ben, Carlisle, Penns.) cikkében rámutat az amerikai hadtörténetírás problémáira, és felvázolja az általa követendőnek tartott kutatási irányokat és módokat. Az amerikai történelemben az állampolgárok legáltalánosabban átélt élménye a katonai szolgálaté. A 17. sz.-tól a jelenig sok millió amerikai szolgált - békében és háborúban — a fegyveres erőknél, úgyhogy a katonai szolgálat az egyik legrégibb hagyománya az Egyesült Államok társadalmának: pl. 1940 és 1980 között a kormányzatok a legkülönbözőbb katonai vagy ilyen jellegű szolgálatokon keresztül gyakorlatilag minden család életébe beleszóltak. (1980-ban a felnőtt férfi lakosság 17 és 45 év közötti korosztályának 37, míg a 45 és 64 év közöttieknek 70%-a veteránnak volt tekinthető.) Kevés kivételtől eltekintve ezt az „élményt" azonban a történészek nemigen vették figyelembe, noha az utóbbi időben a hadtörténészek egyre sikeresebben távolodnak el a „régi" stratégiákkal és csatákkal foglalkozó feldolgozásoktól, de igazi társadalomtörténeti alapokon álló munka még nem született. És bár hatalmas irodalma van az amerikai katonának, a valóságban szinte semmit sem tudunk magáról a harcoló, egyenruhás emberről. Az amerikai történeti gondolkodásban az amerikai katona egyszerre szimbólum és mítosz. Míg a történészek és a nagyközönség egy része elutasítja a hazafias retorika régi sztereotípiáit, addig a hadsereg gondolkodásában és bizonyos értelemben a régi vágású történetírásban is tovább él a haza- és szabadságszerető, intelligens, a háborúk okát és célját átérző és megértő katona jelképe, aki bátor, hűséges, kitartó, bajtársias, emberséges, vidám. Ezt a legendát nagyban éltette és élteti az amerikaiaknak az a meggyőződése, hogy katonakénti viselkedésük emberi és nemzeti értékeiket tükrözi. Természetesen kormányzatok csak erősítették ezt a képet, karöltve a veteránszervezetekkel és az új hazájuk