Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Graebner; William: Bizonytalan világ; - Benjamin Spock szemével. Törekvések a társadalom újjászervezésére egy demokratikus kultúrában 1917 és 1950 között 424

424 FOLYÓIRATSZEMLE WILLIAM GRAEBNER BIZONYTALAN VILÁG - BENJAMIN SPÖCK SZEMÉVEL. TÖREKVÉSEK A TÁRSADALOM ÚJJÁSZERVEZÉSÉRE EGY DEMOKRATIKUS KULTÚRÁBAN William Graebner tanulmányában Benjamin Spöck neveléselméleti tevékenységének egy periódusát ismerteti, elsó'sorban a „Csecsemő'- és gyermekgondozás" című, 1946-ban megjelent könyvre támaszkodva. Ugyanekkor igyekszik megrajzolni e munkásság tágabb szellemi hátterét és indítékait. Végső soron - mondja Graebner - a „Csecsemő- és gyermekgondozás" a két világháború közötti amerikai civilizáció elemzését tartalmazza, és mint ilyen a kulturális dezintegráció dokumentumának tekinthető. Könyvében Spöck úgy vélte, hogy Amerikában a gazdasági intézmények túlságosan a versenyre szabottak, a társadalmiak pedig túl kevéssé ágyazódnak a történelmi tradíciókba, s ez a társadalom összetartó erőinek fellazulásához vezethet. Ugyanebbe az irányba hatott a nagy gazdasági válság, a totalitarionizmus erősödése, a világháború(k) friss élménye. A bizonytalanság általános légköre a legkisebb korosztályok, a csecsemők és kisgyermekek fejlődését is befolyásolta: ők maguk is bizonytalanná, bizalmatlanná és frusztrálttá váltak. Ezek a tulajdonságok pedig a későbbi zsarnok, illetve az alávetett személyiség képleteit vetítik előre. Spöck kiindulópontja ennek az összefüggésnek a másik oldalára épült: a gyermeknevelésen keresztül lehetőséget teremteni egy inkább az együttműködésre orientálódó, eró'sebb csoporttudattal rendelkező, tudatosabb társadalom kialakítására. Ezt a célt szolgálta a „Csecsemő- és gyermekgondozásiban kifejtett demokratikus gyermeknevelési modell. Az európai diktatúrákat látva, Spöck tagadta ezt az utat, mely ide vezethetett. Az amerikai civilizáció ekkor az ellenőrzés minden fajtáját bizalmatlan ellenszenvvel fogadta. Spöck és vele együtt más társadalmi reformerek is a demokratikus társadalom felé vezető utat keresték. A modell alapegysége a kiscsoportonként felfogott család, ahol a szülő a csoport vezetője, a gyermek pedig a döntéshozatali mechanizmus alkalmankénti résztvevője. Spöck számára a gyermek nem „tabula rasa". Ellenkezőleg, az agresszivitás iránti határozott hajlammal jön a világra, ami azután a nevelés folyamán, annak hatékonyságától függően csökken, vagy növekszik. Lewinnel együtt azt vallotta, hogy a nevelés fő célja a kisgyermek biztonságérzetének kialakítása, megakadályozandó a korai lelki sérüléseket, melyeket a korszak pszichológiai és pedagógiai irodalma elsősorban felelősnek tartott a „diktátor" személyiségjegyeinek kifejlődésében. A feladat megvalósítása két, alapvetően fontos szempont figyelembe vételét feltételezte. Meg kellett őrizni a nevelésnek azokat a természetes és történeti értékeit, amelyek jórészt az ösztönök és a józan ész primátusára alapozódtak. A történetiség hangsúlyozása részben Erikson hatását tükrözte, aki az egyén neurózisát identitásának elvesztésével magyarázta. Ennek az volt az oka, hogy preindusztriális társadalom az egyén számára elviselhetetlenül rövid idő alatt változott át bonyolult, áttekinthetetlen ipari társadalommá. Második lényeges követelményként a szülői tekintély fenntartását, a következetesség, méltányosság és rendszeresség érvényesítését fogalmazta meg. Spöck szerint a szülői szeretet és megértés mellett elsó'sorban arra van szüksége a gyereknek, hogy irányítsák és vezessék. Ö maga is azokra az iskoláira emlékezett vissza szívesen, ahol a döntési kényszer helyett a cselekvések jól körülhatárolt, világos rendje szabályozta az életet. A nevelésben a nemi szerepek különbözőségére vonatkozóan Spöck két tételt állított föl. Az egyikben az anya domináns szerepét fogalmazta meg. A nőmozgalmak hatására a hetvenes években ez az elképzelés az egyenlő felelősség elvének adta át a helyet. A második gondolatkörben a nemi szerepek különböző funkciója nyert kifejezést. A fiúgyermekből - mondta - csak akkor lesz férfi, ha maga körül olyan mintát (apa, fiútestvér), aki pregnánsan tartalmazza a férfi nemi jegyeit. Spöck számára a metodika kimunkálása során a legfőbb dilemmát az jelentette, hogy az autokratikus társadalmak céljait szolgáló nevelési rendszer maga is a tekintély elvére épült. A probléma megoldását a „demokratikus gyermeknevelés" megfogalmazása jelentette Spöck számára. Modelljét három alappillérre építette. A határozott, de „baráti stílusú" szülői irányításra; arra a törekvésre, hogy a konfliktusokat a gyermek figyelmének elterelésével el kell kerülni, és harmadszor a gyermek közvetlen részvételére saját nevelésében, melynek nagyrészt a szülők teremtik meg a feltételrendszerét. Spöck koncepciójában — mondja Graebner - mindenekelőtt Lewin csoporttipológiájának és reformpedagógiájának hatása tükröződött. A szerző említi Follet-nek 1918-ban írt „Az új állam" című munkáját. Follet úgy vélte, hogy az igaz demokrácia megvalósítása a törvényhozáson és a politikai struktúra