Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Roy; William G.: Az érdekek megjelenítése és a politikai hatalom meghatározói: a méret; a szervezet összefüggő rendszere és az amerikai iparágak mobilizációja 1886-1905 között 420

420 FOLYÓIRATSZEMLE szerepe volt a természeti adottságoknak, pL a zöldséges kertekben a növények „szinte vadon", gondozás nélkül is bőséges termést adtak. A sertések és szarvasmarhák télen-nyáron szabadon a legelőkön, erdőkben elég élelmet találtak. Évente egyszer, ősszel, a meghízott csordákat a piacokra hajtották. Néhány heti munka tavasszal, néhány heti munka ősszel, ez volt minden, amit a rendszer működtetése igényelt. A sertések 80 %-át hazai fogyasztásra használták fel, viszont az eladott lábas jószág szinte teljes egészében tiszta nyereséget jelentett. A déliek kényelmes életstílusa nem tekinthető a rabszolgaság melléktermékének. Az itteni fehéreknek több mint 70 %-a walesi skót és ír származású, azaz kelta eredetű volt. Ezen népek a kevés erőfeszítést igénylő gazdálkodási rendszereiket építették ki Délen, ahol ideális földrajzi és politikai feltételeket találtak. A polgárháború után a déliek — ebben a korabeli megfigyelők szintén egyetértettek - szerencsétlen nyomorúságban éltek. A bérleti viszony, a részes művelés nem csupán a négereket sújtotta, hanem a legtöbb fehér farmert is alávetett helyzetűvé fokozta le. Közvetlenül a polgárháborút megelőző időszakban a Lower South framjainak 80%-án maguk a tulajdonosok gazdálkodtak. A polgárháború után ez az arány állandóan csökkent. 1930-ban a déli farmoknak csupán 37%-át birtokolták a gazdálkodók, s ezeknek is jó része súlyosan eladósodott. 1910-ben azoknak a fehéreknek a száma, akik 5 bérlő családnál többet „birtokoltak", azaz több mint 20 embert, majdnem ugyanannyi volt, mint azoknak a száma, akik 1860-ban 20-nál több rabszolgával rendelkeztek. A gazdálkodás terén bekövetkezett változásokat a szerzők Alabama állam 2 kerületében és Mississippi állam 4 kerületében követik nyomon. Ezekben a „megyékben" a polgárháború előtt 2,1 sertés jutott 1 személyre és 48,5 bushel kukoricát termeltek 1 lakosra vetítve. 1930-ban viszont már csak 0,4 sertés jutott 1 lakosra és 22,8 bushel kukoricát termeltek. Más szavakkal az 1 főre jutó sertésállomány 80%-kal csökkent, az 1 főre jutó kukoricatermelés pedig több mint 50%-kal. Ezek a közigazgatási kerületek nettó élelmiszer-exportálókból élelmiszer-importálókká váltak. Az élelmiszertermelés visszaesése összefüggésben állt a nagy földbirtok és bérlőik közötti újfajta viszonnyal. A földbirtokosoknak érdekükben állt, hogy bérlőiket elriasszák a saját szükségletre való élelmiszertermeléstó'L Megváltoztatták a földek bekerítésére vonatkozó törvényeket. Megszűnt a nyitott területi rendszer, és lehetetlenné vált az állattartás korábbi módja. Az emberek földet művelő árutermelő farmerekké váltak, amire a tradicionális gazdálkodási módszereik nemcsak hogy nem készítették fel őket, hanem valójában kudarcra ítélték. Egyre jobban eladósodtak, elvesztették földjüket. Egyetlen menedékük a textiliparban, vagy a fakitermelésben folytatott munka, vagy pedig — ami a legtöbbjüknek az osztályrésze volt — a bérleti rendszer és a részesművelés rabszolgamódra történő kizsákmányolási rendszere. így az óriási csapda lassan, kérlelhetetlenül bezárult felettük: jóformán senki sem maradt szabad Délen. (The American Historical Review 1980. dec. 1095-1118.) T. L. WILLIAM G. ROY AZ ÉRDEKEK MEGJELENÍTÉSE ÉS A POLITIKAI HATALOM MEGHATÁROZÓI. . A MÉRET, A SZERVEZET ÖSSZEFÜGGŐ RENDSZERE ÉS AZ AMERIKAI IPARÁGAK MOBILIZÁCIÓJA, 1886-1905 KÖZÖTT A tanulmány 12 iparág érdekeinek megjelenését vizsgálja az amerikai külügyminisztériumban, az 1886-1905 közötti időszakban. Az amerikai külügyminisztérium és a nagykövetségek közötti levelezés tartalomelemzését a szerző öt országra vonatkozóan végezte el. A jelentések, levelek általában őszinték és nyíltak, nem leplezik a közvetlen gazdasági érdekeket. Körülbelül 150 közvetlen és közvetett forrást használt fel, hogy 1886-1905 között minden évre azonosíthassa a vállalatokat és a fontosabb tisztviselőket. Az elemzés 780 személy életrajzának számítógépes feldolgozását is magába foglalta, s ezen 780 személy 10 419 szervezeti tagságát regisztrálta. A tagságokat 3 csoportra bontotta: a gazdaságira, politikaira és társadalmira.