Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Borsányi György-Kende János.: Magyarországi munkásmozgalom 1867-1980 (Ism.: Gergely Jenő) 413

TÖRTÉNETI IRODALOM 417 „klerikális reakció" konfliktusának az a forrása, hogy a népi demokratikus forradalom, majd a szocialista állam vállalta magára a polgári demokratikus forradalom egyházpolitikai feladatait, amelyek nálunk egészen 1945-ig megoldatlanok maradtak. A szerzők azonban nem tudták kivonni magukat a korabeli politikai álláspont hatása alól, miszerint a demokrácia fő ellensége a „klerikális reakció" lett volna. A szocialista építés korszakának feldolgozásában a szerzők már támaszkodhattak a népi demokratikus Magyarországról néhány éve megjelent monográfiára. Az 1948 utáni évek történetének, vagy ha úgy tetszik, munkásmozgalmának további feltárása és feldolgozása napjaink egyik sürgős feladatának látszik. így mi csak bizonyos hiánylistát állíthatnánk össze, hogy mik azok a dolgok, amiről szívesen olvastunk volna. A 222. oldalon pl. hiányoljuk, hogy nem adnak tájékoztatást a Tájékoztató Irodáról. A 223. oldalon túl szemérmes megállapításnak tűnik, hogy a személyi kultusznak (illetve a törvénysértéseknek) emberi tragédiák „százai" írandók a rovására. A 225. oldalon ismét kronológiai zavart okoz, hogy Barankovics István disszidálásáról előbb beszélnek, mint Mindszenty letartóztatásáról. A Mindszenty-perrel kapcsolatban ma már árnyaltabb fogalmazást is megengedhettek volna maguknak. Az 1950-es évek valóságáról szólva csak helyeselni tudjuk, hogy a ma szinte divatosnak mondható ócsárlással szemben az eredményekre helyezik a hangsúlyt. A hibák elemzésekor elvi alapokon maradnak, és nem engednek a látványos megoldásoknak. A történelmi hűségre törekednek a mezőgazdasági politika torzulásainak bemutatásakor is, de némi hangsúlytévesztések tapasztalhatók. A parasztság beszolgáltatási kényszeréről szólva azt tartják fontosnak kiemelni, hogy a parasztok ezt „alacsony áron" voltak kénytelenek teljesíteni (244. old.) Mint azt néhány sorral később maguk is mondják, nem az alacsony ár volt a probléma, hanem a padlások lesöprése, a paraszt gazdasági tönkretétele, amely nem ösztönzött a termelésre. (Főként a szegényparasztok kerültek gyakran abba a helyzetbe, hogy a rájuk kivetett beszolgáltatást csak úgy tudták teljesíteni, ha magas szabadpiaci áron előbb megvásárolták az illető terméket!) Napjainkhoz érve még kevesebb lehet kritikai észrevételünk, hiszen nem lezárt történelmi folyamatokról van szó. Bizonyos precizitást azonban itt is helyesnek tartunk. A 253. oldalon arról van szó, hogy az SZKP XX. kongresszusa lehetségesnek tartotta „az új háború veszélyének elhárítását". Valójában a XX. kongresszus az új világháború szükségszerű bekövetkezését tagadta, és lehetségesnek tartotta az új világháború elhárítását. De magának a háborúnak (a lokális vagy világháborúnak) a veszélyét mindaddig meglévőnek tartotta, amíg az imperializmus létezik. A 256. oldalon az 1956. júliusi határozatról szólva, a párt kétfrontos harcáról beszélnek, holott a következő oldalon nagyon helyesen íiják, hogy a „tiszta lap" meghirdetése a kétoldalú megbocsátás elvtelen politikáját jelentette. Az 1956-os ellenforradalom leírása korrekt, követi az MSZMP e kérdésben vallott felfogását. Nagyon jól tisztázzák a szerzők az ellenforradalom „permanenciáját", és különösen abban Mindszenty szerepét. A kötet terjedelmének jelentős részét a bőséges képanyag foglalja le. A meglehetősen gyenge minőségű képek a munkásmozgalom iránt érdeklődők nagy része előtt ismertek, publikusak. Talán szerencsésebb lett volna, ha ezt a teijedelmet a szöveg bővítésére fordították volna. Végezetül a szerzők a legfontosabb műveket tartalmazó, ajánló bibliográfiával segítik az olvasókat a további tájékozódásban. Gergely Jenő 10*