Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Borsányi György-Kende János.: Magyarországi munkásmozgalom 1867-1980 (Ism.: Gergely Jenő) 413

413 TÖRTÉNETI IRODALOM Ι Ezeknek és néhány hasonló kisebb tévedésnek az eredete, a forrása minden bizonnyal R. W. Seton-Watson korabeli nézeteiben és írásaiban rejlik, fiai ezeket csupán elmulasztották korrigálni. Ez a magyarázat rávilágít ennek az alapos, szépen megírt munkának az alapvető' hibájára: nem szerencsés, ha egy ellentmondásos, vitatott személyiség történelmi értékelését hozzá közel állók, pláne saját gyermekei végzik el. Bármennyivel jobban ismerik tárgyukat mindenki másnál, egyszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy a szükséges elfogulatlan kritikával közelítsék azt meg. Például az epilógusban megállapítják ugyan, hogy Kelet-Közép-Európa 1920 utáni történelme nem igazolta atyjuk várakozásait és optimizmusát, de azt már nem mondják ki, hogy R. W. Seton-Watson nézetei még kortársi mércével mérve is egyoldalúak, elfogultak és irreálisak voltak. Néhány példa ennek alátámasztására. Beható történelmi tanulmányok után hogyan lehetett azt állítani, hogy a magyarok ezer éven át elnyomták a többi nemzetiséget? Seton-Watson elhitte, hogy az általa támogatott népek mentesek lesznek a nacionalizmussal együtt járó jellegzetes elvakultságoktól és gyűlölködéstől, s képesnek hitte őket arra, hogy egymással együttműködve megőrizzék függetlenségüket. Pedig közvetlen tapasztalatai is megmutatták, müyen messze állnak a világ népei, köztük az ő védencei attól a magasabb, ideális tudati állapottól, amelynek a megszületését a rációtól és az entente integrális győzelmétől várta. Látta nemcsak a szövetséges kormányok kicsinyességét, ügyeskedő manőverezését, de pártfogoltjai (elsősorban, de nem kizárólag a délszlávok) éles belső harcait, a leendő szövetséges kisnépek megoldhatatlan ellentéteit — mégis töretlenül, kétségek nélkül hirdette a nacionalizmus programját, és erre próbálta építeni az új Európát. Az egyénnek joga van hinni, bízni bármiben, az azonban már legalábbis könnyelműség volt, hogy Seton-Watson minden nyilvánvaló veszélytényező, az alternatív (pL a föderális) megoldások melletti érvek ismerete ellenére hihetetlen energiával és meggyőződéssel tudta propagálni saját, egyedül üdvözítőnek vélt megoldását. A gondolkodó ember egyik legértékesebb kvalitása a kételkedés, nemcsak mások, de önmaga gondolatai iránt is. Úgy tűnik, hogy Seton-Watsonnak élete végéig nem volt kétsége aziránt, hogy az I. vüágháború alatti tevékenysége helyes volt, hogy egyértelműen a világ javára vált, hogy lényegesen jobb megoldás nem is születhetett volna. Fiai e tekintetben már jóval szkeptikusabbnak látszanak, de - nyüvánvalóan e valóban tiszteletre méltó ember iránti fiúi tiszteletből - ezt csak nagyon finoman érzékeltették. Jeszenszky Géza BORSÁNYI GYÖRGY- KENDE JÁNOS MAGYARORSZÁGI MUNKÁSMOZGALOM 1867-1980 Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982. 314 p. A Századok tradícióinak megfelelően e hasábokon szót kapó recenzensek a történettudomány legújabb eredményeit szokták figyelemmel kísérni. A Párttörténeti Intézet két munkatársának a tudományos ismeretteijesztés műfajába tartozó könyve nem tekinthető új tudományos eredménynek, mégis újdonságszámba menő produkció. A nemzeti történelem és az egyetemes történet számos mozzanatáról születtek már közérthetően és érdekesen megírt, népszerűvé váló könyvek. A munkásmozgalom története azonban valahogyan kivétel volt. Inkább két szélsőséget tapasztalhattunk: vagy kellő tudományos szigorral és nagy körültekintéssel megfogalmazott, kínosan precíz monográfiák és tanulmányok tárgyalták a munkásmozgalom így meglehetősen sivárra sikeredett történetét, vagy éppen ellenkezőleg, az ifjúsági regények színvonalán maradó, de súlyos erkölcsi-politikai tanulságokat sugalló könyvek igyekeztek e témakörben is magával ragadni fantáziánkat. Tulajdonképpen egyetlen valóban élvezetes és tömegfogyasztásra is alkalmas műfaj maradt a porondon e témakörben: az igényes visszaemlékezések, memoárok, amelyek nemegyszer többet mondtak a laikus olvasónak a valóságról, mint a vaskos kötetekre rúgó szakirodalom. Mire vállalkozott most Borsányi és Kende? Nem kevesebbre, mint hogy a ma már kétségtelenül objektíve megáüapítható fő történelmi vonulatokra építkezve, elfogadható terjedelemben, a szakmai és párttörténeti zsargont sutba dobva, vállalva a leegyszerűsítés és a sommázás kockázatát, életszerűen, sőt állíthatjuk, érdekesen megírták a magyarországi munkásmozgalom történetét. (Még ha a „történet" megjelölést a címből el is hagyták.) Megnyerő és rokonszenves a szerzők magatartása: nem megfelleb-