Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jerofejev; N. D.: Narodnije szocialiszti v pervoj ruszszkoj revoljucii (Ism.: Menyhárt Lajos) 404

404 TÖRTÉNETI IRODALOM Ι elolvasása után érthetőbbé válik a feltűnő ellentmondás a liberálisok: 1867-79 közötti fénykora s az azt követő gyors visszaszorulás között. Ezek után már csak egy kérdése marad a recenzensnek: mikor kerítünk sort a dualizmuskori magyar politikai pártok történetének modern feldolgozására? Heiszler Vilmos N.D. JEROFEJEV NARODNIJE SZOCIALISZTI V PERVOJ RUSZSZKOJ REVOLJUCII Moszkva, 1979. A NÉPI SZOCIALISTÁK AZ ELSŐ OROSZ FORRADALOMBAN A szovjet történettudomány mind teljesebben tárja fel Oroszország történelmi sorsfordulójának előzményeit, kidolgozottabb képet rajzol a századelő társadalmi, politikai, ideológiai viszonyairól. Jerofejev könyve is ebbe a folyamatba illeszkedik. A munka az első monografikus feldolgozás az egyik sajátos oroszországi eszmei-politikai irányzatról, a népi szocialisták (eneszek) pártjáról. Számos, napjainkig aktuális kérdés megválaszolásához járul hozzá a szerző műve. Feltárja, hogyan sorakoztak fel a különböző társadalmi-politikai erők az első orosz forradalom küzdelmeiben. Rávüágít a pártok szerveződésének klasszikus mozzanataira, érzékletesen mutatja ki a folyamat sajátosságait, amelyek az orosz társadalmi viszonyokban gyökereztek. Értéke a könyvnek az európai és a sajátosan orosz ideológiák ötvöződésének bemutatása, ami különösen a népi szocialisták politikai nézeteiben, programjában és cselekvésében követhető nyomon. Erre már bevezetőjében utal Jerofejev, amikor a narodnyik szocialista ideológia liberális reformizmusba szelídülését a kispolgári (paraszti, értelmiségi) bázis következetlenségére, a forradalmi tettek és a félénk lépések közötti ingadozásra vezeti vissza. A szorosan vett téma keretein túlmutató méltatás azon alapul, hogy a népi szocialista párt kialakulását és tevékenységét következetesen a mindenkori oroszországi ideológiai, politikai folyamatokba ágyazva, a többi irányzattal összevetve fejti ki a szerző. A könyv első fejezete a népi szocialisták társadalmi nézeteinek előzményeit, alapvonalait taglalja. Liberális narodnyik ideológusok (N. K. Mihajlovszkij, V. P. Voroncov), népieskedő értelmiségiek (N. F. Annyenszkij, V. A. Mjakotyin) és neonarodnyik teoretikusok (V. M. Csernov, Α. V. Pesehonov) írásainak elemzéséből vonja le következtetéseit. Az elméleti igényű vagy publicisztikai írások többsége a liberális narodnyik „Russzkoje Bogatsztvo" folyóiratban látott napvilágot. Narodnyik örökségként hangoztatták a kapitalista viszonyok retrográd, Oroszországtól idegen voltát. A kisárutermelést, pontosabban az ún. népi gazdaságot nem a tőkés gazdálkodás egyik előfeltételeként, hanem a szocializmushoz vezető út állomásaként értelmezték. Bár belátták a kapitaüzmus térhódítását, a marxistákkal vitatkozva a mezőgazdasági fejlődés különösségét vallották, ami szerintük egy agrárország önálló, sajátos útját alapozta meg. Csernov pl. figyelmen kívül hagyta az árutermelés, a tőke-működés törvényszerűségeit, s a forradalmian átalakított demokratikus obscsinák közreműködésével gondolta a paraszti gazdaságokat szocializálni. Az oroszországi kapitalizálódás sajátosságai miatt lehetett - statikus társadalomszemlélettel - az ipari proletariátust, a földművelésből megélni képtelen, bérmunkát kereső parasztságot és az értelmiség alsó rétegeit a munkásosztályba össszemosni. Pesehonovnak ez a szociológiai konstrukciója nagyban hozzájárult a neonarodnyikizmus következetlenségéhez, belső ellentmondásosságához, eklekticizmusához. A fejezet második része a századforduló évtizedének társadalmi-politikai irányzatai között helyezi el a liberális narodnyikokat, az eneszek előfutárait. Az 1890-es évek társadalmi változásai a munkásosztály erősödése mellett kiszélesítették az értelmiségi, alkalmazotti réteget, gazdagítva nemcsak a marxista körök, de az 1880-as évtized válságából kiutat kereső narodnyik csoportok bázisát is. A „Russzkoje Bogatsztvo", mint legális orgánum, nagy befolyásra tett szert a társadalmi és politikai változásokat sürgető ún. „harmadik elem" körében. A narodnyik, ilL neonarodnyik nézetek terjesztése mellett, Lavrov és Mihajlovszkij szellemében magára vállalta a fennálló viszonyok leleplező kritikáját, a nép felvilágosítását. Jerofejev meggyőzően bizonyítja, hogy nézeteik alapján a marxisták által vezetett