Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jerofejev; N. D.: Narodnije szocialiszti v pervoj ruszszkoj revoljucii (Ism.: Menyhárt Lajos) 404

405 TÖRTÉNETI IRODALOM Ι demokratikus tábor jobbszárnyát képezhették a liberális narodnyik folyóirat hívei, politikai elképzeléseik, a forradalmi harctól való rettegésük miatt viszont a liberálisok baloldalára helyezhetó'k. Áttekinthető' képet kapunk az 1890-es évek narodnyik csoportjairól, köreiről. Tematikailag, kronológiailag egyaránt túlbonyolítja a szerző azt a részt, amikor a folyóirat és a különböző narodnyik áramlatok, ill. a polgári liberális és zemsztvós körök kapcsolatát vizsgálja. A századelőn, az érlelődő társadalmi válság közepette veszített befolyásából a lap. Az egyre hatásosabban fellépő szociáldemokrácia, a neonarodnyikizmus párttá szerveződő forradalmi szárnya (eszerek) és a liberális tömörülések (Felszabadulás Szövetsége) egyaránt apasztották táborát. Legális jellege miatt ugyanakkor mensevik szociáldemokraták, eszerek és liberális felfogású szerzők is publikáltak hasábjain. Előbbiek az orgánum társadalmi, eszmei irányvonala, utóbbiak politikai felfogása miatt A könyv gerincét s egyben legimponálóbban kidolgozott részét a II. fejezet képezi, amely az első orosz forradalom menetébe illeszti a liberális narodnyikok politikai fejlődését, a népi szocialisták pártjának megalakulását. 1905 osztályösszeütközései - mint ismeretes - felgyorsították a társadalmi csoportok, az eszmei irányzatok politikai szerveződését. A „Russzkoje Bogatsztvo" liberális narodnyikjai is állásfoglalásra kényszerültek. Álláspontjuk nem vált ugyan egyértelművé, de a forradalom által felvetett kérdésekről kifejtett nézeteik a liberális reformerektől és a forradalmi kispolgári erőktől egyaránt elhatárolták őket. Oroszország arculatát 1905-ben a forradalom felé ívelése, a tömegek radikális aktivitása határozta meg. A különböző politikai irányzatok számára fontos volt az események vezető erejének, a tömegeknek a megnyerése. Ez magyarázza, hogy a liberális narodnyikok eltávolodtak a liberális burzsoáziától, és a parasztmozgalmak hatására radikális demokratikus programmal a különböző értelmiségi szövetségek, ill. a Paraszt Szövetség megalakításában játszottak aktív szerepet. Ideológiai örökségük mellett ez is érthetőbbé teszi, hogy programjuk középpontjában az agrárkérdés megoldása állt. A föld nacionalizálását hirdették, de nem megváltás nélkül. Tulajdonképpen az eszerektől az agrárkérdéssel kapcsolatos álláspontjuk határolta el őket. Nem fogadták el az obscsmákra épülő földszocializálást. A nézeteltérések akkor váltak nyüvánvalóvá, amikor 1905. október 17-e után felvetették egy legális narodnyik párt tervét. A forradalmi harctól (felkelés) való idegenkedésük miatt az eszerek I. kongresszusán elszigetelődtek. Bár az együttműködés Csernov pártja és Pesehonovék között fennmaradt, egységes narodnyik párt nem jött létre, s ekkor még a későbbi eneszek szervezeti önállósulása sem érett meg. Ennek ellenére - s ez Jerofjev könyvének igen értékes konklúziója - történelmi jelentőségű szerepet töltöttek be az oroszországi politikai erők formálódása során. A forradalmi pártokkal összhangban nem fogadták el sem a Buligin-, sem a Vitte-féle dumát, mint a népképviselet intézményét. A választási hadjáratban viszont aktívan részt vettek, s ezzel nagyban hozzájárultak, hogy a kadetok nem lettek kizárólagos tényező az első dumában, nem tudták maguk mögé állítani a parasztság képviselőit, a későbbi trudovikokat. Oroszország polgári liberális átalakításának korlátait tükrözte ez az eredmény, amelynek kialakulásában a forradalmi pártok (szociáldemokrata, eszer) mellett ekkor a későbbi eneszek játszottak fontos szerepet. Ebből a szempontból igényel figyelmet Jerofejev polémiája D. A. Kolesznyicsenko felfogásával. Eszer vagy népi szocialista befolyás alatt álltak a trudovikok? A szerző az eneszek hatását tartja erősebbnek, s hivatkozik a „104"-ek agrártervezetére, amely a trudovik tábor egészét maga mögött tudhatta, míg az eszerek sugallta tervezet csak 33 követőre talált az első duma képviselői között. Tulajdonképpen a trudovikok közötti népszerűség adott újabb lökést a pártalakítási kísérletei -nek. 1906 májusában Mjakotyin egy demokratikus, szocialista, népi párt tervét vetette fel. A hónap végén már az elnevezésen vitatkoztak, s a liberális narodnyik folyóirat köré tömörült értelmiségiek a trudovik népi szocialista nevet javasolták. Június közepén létrejött az előkészítő bizottság, amely az egyértelmű program szükségességéről, hasznosságáról vitatkozott. Az első duma szétkergetése szinte derékba törte a pártalakítási kísérleteket A parlamentáris módszerek - amelyekre a trudovik frakció is épült - kudarcot szenvedtek. A bázisnak szánt frakció többsége balra tolódott, az eszerek taktikájával szimpatizált. Ennek kudarca, ill. a második duma választásainak kiírása újabb lökést adott az eneszek szerveződésének. 1906. november végén ült össze a párt alakuló konferenciája. A „Russzkoje Bogatsztvo" hívei alkották a magot, de sok trudovik, eszer, sőt baloldali kadet is csatlakozott a népi szocialista párthoz. A tervezett 20 helyett csak 8 szervezetet tömörített kb. 600 taggal. A második duma választásai során a szervezetek száma 56-ra nőtt, a hívek száma viszont csak mintegy háromszorosára.