Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - The Modernization of Agriculture: Rural Transformation in Hungary 1848-1975 (Ism.: Ránki György) 400

TÖRTÉNETI IRODALOM 401 ótól kezdve kíséri végig mintegy hármas aspektusban a magyar mezőgazdaság történetét - mindezt a modernizálás sokoldalú koncepciója jegyében összefogva. A Held Professzor által szerkesztett, több szerzó's kötet Hidas Péter kanadai történész tollából alapozza meg mondanivalóját, aki a 49-es forradalom jobbágyfelszabadító, a hagyományos feudális struktúrát lebontó intézkedéseit foglalja röviden össze. A tanulmány nyilván bevezetőül szolgál, bár feltehetó'en az amerikai olvasó számára egy mélyebb analízis inkább eró'síthette volna a magyar mezőgazdaság modern kori fejlődésének megértését is. Hiszen ma már a magyar gazdaság-és agrártörténetben közismert és elfogadott tétel, hogy a 16-17. századi második jobbágyság kérdése nélkül sem a 48-49-es forradalom és jobbágyfelszabadítás, sem a magyar mezőgazdaság későbbi, egészen a II. világháborúig terjedő fejlődése aligha érthető meg. A rövid bevezetőt követően a könyv két vonalon próbálja mélyebben elemezni a magyar mezőgazdaság történetét. Held József és Vörös Antal a mezőgazdasági termelés modemizációjának-nyújtja sokoldalú elemzését. Vörös Antal a 19. század végéről és a 20. század elejéről nyújt alapos, élvezetes képet Míg ő a fejlődést ábrázolja, Held tanulmánya elsősorban arra koncentrál, hogy a két világháború közötti stagnálás milyen súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járt az egész országra nézve. Király Béla professzor, a New York-i Városi Egyetem tanára a parasztság politikai és osztályküzdelmeit mutatja be a teljes egyenjogúságért, a földért, a társadalmi jogokért a 19-20. század folyamán. Ez a kettős vonulat: a mezőgazdasági termelés fejlődése és a parasztság küzdelmei - végül egy hosszú befejező fejezetben egyesülnek Völgyes Iván nebraskai professzor tollából, aki a II. világháborút követő falusi átalakulás gazdasági, társadalmi és politikai aspektusait dolgozta fel. A hét tanulmány tehát egy egységes vonulatot próbál követni, és ugyanazon történelmi kérdésre kíván választ adni a különböző történeti periódusokban. A könyv azonban nem nyújt teljes, átfogó képet. Held József szerkesztői bevezetőjében rendkívül fontos és érdekes kérdéseket vet fel, hangsúlyozva, hogy ő a modernizációt egyfelől a termelési metódusok és folyamatok változásában, másfelől a társadalmi struktúra és társadalmi attitűdök változásában fogja fel Mégis, a könyv különböző szerzői - képzettségüknek, érdeklődésüknek megfelelően - nem egyformán követik ezt a kérdésfeltevést. Végül is Király Béla, Held József, Hidas Péter inkább történészek, míg Vörös Antal, a könyv egyetlen hazai szerzője gazdaságtörténész - és témájában sokkal mélyebben járatos, mint szerzőtársai -, Völgyes Iván pedig az amerikai politikai tudományok professzora. Nem véletlen tehát, hogy válaszaik a kérdésfeltevésre érdeklődésük, képzettségük, s nem utolsósorban a témában való elmélyültségük folytán is különbözik. Vörös Antal, aki kétségtelenül témájának legkiválóbb szakértője, rendkívül mély analízisét nyújtja az általa tárgyalt kérdéseknek, a probléma valamennyi forrását (levéltár, könyvtár, statisztika) átfogva. Held József értékes munkája, mely különösen angolszász olvasó számára nyújt érdekes betekintést a két háború közötti Magyarország paraszti életmódjába, a tanyarendszerre és más kérdésekre vonatkozóan természetesen mégsem olyan mély, mint Vörös Antalé. Számos olyan kérdésnek, amely egyik tanulmányban megtalálható, nincs folytatása a következőben vagy nem nyer megalapozást az előzőben. Mindezen hiányosságok ellenére Vörös és Held tanulmánya jó képet nyújt a külföldi olvasónak a magyar mezőgazdaság fejlődéséről. Csak üdvözölni lehet, hogy a kötet szerkesztője a falu modernizációja szerves részeként kezelte a parasztmozgalmakra vonatkozó tanulmányt is. Valóban, ezen parasztmozgalmak ábrázolása nélkül aligha lehetne megérteni a mezőgazdasági fejlődés sajátosságait, a magyar parasztság problémáit. Király Béla professzor jól tájékozott a kérdésekben, és különösen jó adottsága van a rövid, jól áttekinthető, szépen felépített szerkesztésre. De kétségtelen, hogy a gazdasági és szociológiai kérdések nem állnak érdeklődése középpontjában. Ha így lenne, nyilvánvalóan mélyebben megmagyarázta volna, miként járultak hozzá a parasztmozgalmak a modernizáció folyamatához, s végül is miért buktak el ezek a parasztmozgalmak. Mi az oka annak, hogy bár a feudális maradványok tekintetében Magyarország élen járt a két világháború közötti Európában, mégis egyike volt azon országoknak, ahol ebben az időben jórészt hiányzott a szervezett paraszti tömegmozgalom, vagy politikai párt. Bizonyos értelemben Völgyes Iván feladata volt a legnehezebb, hiszen neki a II. világháborút követő mezőgazdasági változásokról kellett rövid, plasztikus képet nyújtani, és bár a témáról szinte felmérhetetlenül gazdag statisztikai anyag, tudományos tanulmány és könyv látott napvilágot, mégis 9