Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lukács Lajos: The Vatican and Hungary 1846-1878. Reports and correspondence on Hungary of the Apostolic Nunction in Vienna (Ism.: Balázs Péter) 397

398 TÖRTÉNETI IRODALOM Ι király korából 1454-1490" című sorozat I-IV. kötete (Bp. 1874-1875.) Mircse János velencei kutatásai alapján viszont Óváry Lipót szerkesztette az „Oklevéltár Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetései történetéhez" (Bp. 1886) című kötetet. A nagy itáliai levéltárak közül a leggazdagabb forrásanyaggal rendelkező' Vatikáni Levéltárban indult meg legkésőbb a magyar vonatkozású iratok rendszeres feltárása. A levéltárat ugyanis csak XIII. Leó pápa nyitotta meg 1881-ben a tudományos kutatás számára, amit magyar részről is a rendszeres feltáró munka megindulása és a feltárt dokumentumok közzététele követett. Fraknói Vilmos támogatásával és irányításával - ügyszerető kutatógárda (Hodinka Antal, Fejérpataky László, Óváry Lipót, Pesty Frigyes, Schőnherr Gyula, Veress Endre stb.) munkája nyomán - 1884—1909 között egymás után jelentek meg a Monumenta Vaticana históriám Hungáriáé illustrantia első és második sorozatának vaskos kötetei. Sajnos, a Magyar Tudományos Akadémia a századfordulótól már nem foglalkozott rendszeresen a külföldi levéltárak magyar vonatkozású anyagának feltárásával. Később az első vüágháború kitörése különben is útjában állott minden üyen törekvésnek. A háború befejezése után Csánki Dezső, az Országos Levéltár főigazgatója, helyesen ismerte fel, hogy a korábbi nagy erőfeszítéseknek nem szabad egyszer s mindenkorra megszakadniok, továbbá, hogy ezt a gazdátlanná vált feladatot - a megváltozott körülmények között - az Országos Levéltárnak kell magára vállalnia. Csánki biztosítani is tudta, hogy több olaszországi levéltár anyagáról (Nápoly, Firenze, Bologna, Velence stb.), tartósabb külföldi kiküldetések folyományaképpen, a Levéltári Közlemények hasábjain kitűnően megírt tájékoztatók jelenhettek meg. A Vatikáni Levéltár anyagának feltárása nem szakadt meg. Vanyó Tihamér, Meszlényi Antal, Galla Ferenc és mások forrásközlésekben és tanulmányokban értékesítették kutatásaik eredményét. A felszabadulás után a levéltári terület, a tudományos kutató intézetek, egyetemi tanszékek keresték és több-kevesebb sikerrel meg is találták a módját annak, hogy az itáliai levéltárak anyagában további feltárásokat végezzenek. Ε tevékenységnek kétségkívül legrangosabb eredménye Lukács Lajos 1981-ben megjelent forráspublikációja, amely a Vatikáni Levéltárban végzett kutatásai alapján 1846-1878 közötti, magyarországi vonatkozású bécsi nunciusi jelentéseket és levelezést tartalmaz. A témakörben Lukács tollából az Akadémiai Kiadó két kiadványt jelentetett meg. Az egyik - az ango! című vaskosabb kötet - 368 olasz nyelvű szöveget tartalmaz mintegy kétszáz oldalas angol nyelvű bevezető tanulmánnyal, a másik - a magyar című vékonyabb kötet - a magyar nyelvű bevezető tanulmány mellett a 368 szövegnek csupán magyar nyelvű regesztáit közli. Az illusztrációs anyag (képek és térképek) mellett mindkét kötet név- és helymutatót is tartalmaz. Lukács kutatásait a Vatikáni Titkos Levéltárban a pápai államtitkárság és ezzel párhuzamosan a bécsi nunciatura irategyütteseire terjesztette ki. A tárgyalt időszak több ezer dokumentumából a közlésre kiválasztott szövegeket a szerző szó szerint, eredeti nyelven, teljes terjedelmükben adja közre. A bevezető tanulmány nem kapott külön címet, a címadás nem is lett volna könnyű feladat. A szerző által megjelölt időszak IX. Pius pápaságának 32 esztendejét öleli fel, amelyen belül elsődlegesen a társadalom és a politika történetének megfelelő periodizáció érvényesül (a tanulmány a I. Reform és forradalom 1846-1849, II. Ellenforradalom és abszolutizmus 1849-1867 és III. Liberalizmus és ultramontanizmus 1867-1878 című részekre tagolódik), az 1-5. fejezet címei viszont (a I. részen belül az 1. fejezet a pápai állam jellegének a 19. század közepén bekövetkezett változásairól, a 2. fejezet az egyháznak a jozefinizmus hatálytalam'tásáért 1846-1849 között folytatott küzdelmeiről szól, a II. részen belül a 3. fejezet „A konkordátum létrehozása jegyében 1849-1859", a 4. fejezet ήΑζ abszolutizmus egyházpolitikájának válsága és felbomlása 1859-1867" címet viseli, a III. részt az „Állam és egyház a dualizmus első évtizedében 1867-1878" című fejezet alkotja) egyháztörténeti megközelítést tükröznek. Általános vagy egyháztörténet-e Lukács tanulmánya - ezt a kérdést aligha lenne célszerű eldönteni. Aki általános történeti ismereteit akarja gazdagítani, ugyanúgy haszonnal olvashatja, miként az egyháztörténet iránt érdeklődők sem fogják csalódottan letenni. Lukács a bevezető tanulmány megírásához a teljes feltárt levéltári anyagot, a számba jöhető hazai és nemzetközi történeti irodalmat egyaránt felhasználta. A bevezető tanulmány elolvasása csak fokozza az érdeklődést a magában is sokat sejtető forrásközlés iránt, amelynek forrásértékét - a több mint három évtized magyar szempontból is sorsdöntő eseményein túlmenően - az a körülmény is kedvezően befolyásolja, hogy a bécsi nunciusok (Viale Prelà Michele 1845-1856, De Luca Antonio 1856-1863, Falcinelli Antoniacci Mariano