Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lukács Lajos: The Vatican and Hungary 1846-1878. Reports and correspondence on Hungary of the Apostolic Nunction in Vienna (Ism.: Balázs Péter) 397

397 TÖRTÉNETI IRODALOM Ι r[itus] u[nitus]„ - helyesen „graeci rítus uniti". 491. o.: 314. sz. irat: több ízben „unitus" „uniti" helyett, „parochiae g. c[atholica|" „parochiae g. eatholicae" helyett stb.) Meghökkentő dolog azonban az, hogy a szerkesztők időnként kipontozzák bizonyos szavak helyét, s jegyzetben közlik, hogy a kifejezés „nem publikálható". Ε sorok írója sem feltétlen híve annak, hogy egyes mai szépirodalmi művekben unásig szerepelnek a nemi szervek, ill. a nemi (és egyéb vegetatív) életfunkciók megjelölései (bár olyan egészen magas nívójú irodalmi műben is találkozott velük, mint Augustin Buzura „Gőg" című regénye) - de történelmi forrásokban e szavak kipontozása érthetetlen. (Jegyezzük meg: a kötet szerkesztői e tekintetben nem következetesek. Egy forrás magyar szövegében ott szerepel a drasztikus kifejezés - a román fordításban ennek helyén csak „f...". Ami egyébként a drasztikumokat ületi: a szerkesztők kipontozás nélkül közlik a marótlaki falubíró s több román társa panaszának azt a részét is - 501. o.: 325. sz. irat -, hogy papjuk, Gheorghe Pop, afeletti felháborodásában, hogy ők kitűzték a templomra a magyar unió-zászlót, „falubíró Boka Joszipnak mérgesen szájába és szemibe köpött". Igaz, itt az átlagosnál sokkal bővebb jegyzetet is fűznek a szöveghez: a panasz aláírói nem képviselték a helység többségét, azoknak s papjuknak nem volt oka örömnyilvánításra az unió miatt stb.). A kötet jegyzetapparátusa egészében véve meglehetősen szűkös; ezek a jegyzetek is inkább más iratokra utalások, ritkábban szövegmagyarázatok. Egyetlen helyen találunk hosszabb kommentárt: Szemere Bertalan 1848. május 2-i felhívásánál a mezőgazdasági termelés folyamatossága érdekében (97-99. o.: 54. sz.: az apró szedéssel jó 1/2 oldalnyi jegyzet a román fordítás után, a 101-102. o.-on). Úgy hisszük: a ma már idősebbnek számító generáció tagjainak személyes tapasztalatai vannak arról, hogy nagy agrárátalakulásoknak óhatatlan velejárói a termelés időleges zökkenői. Szemere Bertalan ezt világosan látta; felhívása bizonyos, már folyamatban lévő gyakorlati segély-lépésekről is beszámolt. Mi a kommentár lényege? a propaganda fő célja az volt, hogy meggyőzze a parasztokat: tartsák tiszteletben az uradalomnak azt a részét, amely a volt feudális urak polgári tulajdonává vált." Sajnáljuk, hogy a sorozat III. kötetéről sem mondhatunk mást, mint amit az előző kettőről írtunk: a vállalkozás nem szerencsés irányba megy tovább, nem él azzal a lehetőséggel, hogy az 1848/49-i Erdély egészéről adjon képet. Trócsányi Zsolt LUKACS LAJOS THE VATICAN AND HUNGARY 1846-1878 REPORTS AND CORRESPONDENCE ON HUNGARY OF THE APOSTOLIC NUNCIOS IN VIENNA (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1981. 795 1. + 2 térkép) A VATIKÁN ÉS MAGYARORSZÁG 1846-1878 A BÉCSI APOSTOLI NUNCIUSOK JELENTÉSEI ÉS LEVELEZÉSE MAGYARORSZÁGRÓL A külföldi levéltárak magyar vonatkozású iratai felderítésének és publikálásának gondolata nem újkeletű. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Osztálya 1832. augusztus-szeptemberi gyűlése folyamán terjesztette elő azt az indítványt, hogy a külföldi levéltárakban és könyvtárakban lévő, hazánkat érdeklő kéziratokat le kellene másolni, s azokat egy történeti kútfőket tartalmazó gyűjteményben közzé lehetne tenni. A Történettudományi Osztály kezdetben - megfelelő anyagi fedezet hiányában - a külföldre utazó kutatók önkéntes és önzetlen munkájára számított, a 19. század második felében azonban már, elsősorban Eötvös József kultuszminiszter megértő támogatása révén, a külföldön kutatók téltáró és másoló munkájához anyagi fedezetet is tudott biztosítani. A magyar kutatók a szó szoros értelmében beásták magukat Itália levéltárainak gazdag anyagába is. Ováry Lipót nápolyi, Simonyi Ernő firenzei, Mircse János velencei kutatásait is felhasználva, Wenzel Gusztáv szerkesztésében jelent meg a „Magyar diplomáciai emlékek az Anjou-korból" (Bp. 1874-1876.), I-III. kötete, továbbá Nagy Iván és Nyáry Albert szerkesztésében a „Magyar diplomáciai emlékek Mátyás