Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Documente privind revolutija de la 1848 in tárile románe (Ism.: Trócsányi Zsolt) 394

396 TÖRTÉNETI IRODALOM Ι állnak ki a népgyűlés-jellegű közgyűlés résztvevői akkor, amikor az országgyűlési követek feladatává teszik az udvarhelyszéki református egyházmegye gyűlésének azt a kérését, hogy a lelkészek az állampénztárból kapják fizetésüket. Ezeken túl az udvarhelyszéki gyűlés is ellát majd tucatnyi rutin-ügyet. Előrelépés a liberális jellegű forradalom útján - és halvány nyoma sincs pániknak, sürgős nemzetőrség-szervezésnek, katonaság beszállítása kérésének, statárium sürgetésének stb. De nincs nyoma a kötetben Udvarhely városa 1848. május 8-i közgyűlésének sem, pedig két jelentés is található róla a Gubernium Transylvanicum: Praesidialia állagban, amelyet a kötet szerkesztői bőséggel használtak (G. Pr. 1848: 1122., 1124.). A város Teleki Lászlót és Szeles Károly főjegyzőt választja országgyűlési követévé, azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben Teleki László, másutt is megválasztva, nem vállalná el a követséget, helyette Keller János legyen a város követe. (Keller János 1848/49-i szerepe ismeretes.) Marosszéken nincs közgyűlés a kötetben tárgyalt két hétben; van azonban más említésre méltó, amelyre Toldalagi Ferenc főkirálybíró 1848. május 14-én számol be Teleki Józsefnek (G. Pr. 1848: 1220). Ottani liberálisok közgyűlés tartását sürgetnék Toldalagin. ő kitérne ez elől - erre azok május 14-én birtokosi gyűlést tartanak, s azon (a nemzetőrség felállításának sürgetése mellett) azt követelik, hogy „a nemesség adót, naturát s minden közterheket rögtön és tettleg vállaljon el". Végül is (minthogy az önkéntes készpénz-adózásra nincs kulcs) csak a természetbeni adózást s a többi közterheket vállalja el a nemesség. Megállapodás történik közgyűlés tartására. Toldalagi e jelentése szintén nincs közölve. Kolozsvárott már az országgyűlés előkészületei foglalkoztatják a kedélyeket. A város tanácsa 1848. május 13-án azzal a kéréssel fordul Teleki Józsefhez, hogy az országgyűlést ne a redoutban tartsák, mert ott nincs elég hely a hallgatóságnak, hanem az unitárius templomban, amelynek tágas karzatai vannak. (Teleki elutasítja a kérést.) Ez az irat sincs közölve a kötetben (jelzete: G. Pr. 1848: 1188.) Folytathatnánk a sort Aranyosszék főtisztjének jelentésével arról, hogy ott teljes a nyugalom (G. Pr. 1848: 1187), Demeter József sepsiszentgyörgyi főbíró tájékoztatásával Teleki Józsefnek Háromszék hangulatáról (uo. 1848: 1092), Sombory József galponyai (Doboka m.) falusi jegyző (bizonnyal nem a rangos birtokos nemesi Somboryakból való) igen érdekes falusi önkormányzattervezetével (uo. 1848:1112.) - mind nincsenek közölve. Végképp nem értjük, hogy miért nem közli ez a kötet sem a drágvidéki mozgalom alapokmányát, a bécsi kiáltványt, amelynek hiányát már a sorozat Π. kötetéről írt bírálatunkban is szóvá tettük, s amelynek példányait, a III. kötetben jelzett időszakban is, számos más helyről küldték be Teleki Józsefnek. (A kiáltvány ismeretesen állást foglal a Magyarországgal való unió mellett. ) összegezzük az anyag kiválogatásáról elmondottakat. A két hét reális képében ismét jelen kellene lennie a magyar liberális tábor mozgásának is (levéltári és sajtóanyaggal egyaránt), s világosan jelezni kellene: hol vannak a román nemzeti mozgalom s az általa (legalábbis részben) iniciált társadalmi mozgások gócai, hol vannak a társadalmi mozgásnak az ő tevékenységüktől független területei (a drági mozgalom - ott tudatos ideológiai tényezőként legfeljebb az uniópárti bécsi kiáltvány hat - stb.), s hol van viszonylagos mozgalom Erdélyben - mindezt a jelenségek reális súlyához képest. A kötet technikai problémái jórészt azonosak a sorozat korábbi darabjaiéval, legfeljebb talán helyenként élesebben mutatkoznak. Az a módszer, hogy az iratok szigorú időrendben találhatóak a kötetben, előnyökkel is bír - de azzal a hátránnyal is, hogy hatósági ügyiratok egyes darabjai több száz oldalnyi távolságra foglalnak helyet egymástól a kötetben (ha nem éppen két különböző kötetben). Ez nehezíti a jelenségek (vagy jelenség-csoportok) valós súlyának megítélését is. A kötet szerkesztői fenntartják azt a gyakorlatot, hogy a magyar és szerb nyelvű irományokat eredetiben és fordításban is közlik. Előző két recenziónkban hangot adtunk egyet nem értésünknek ezzel. Most azt tennénk hozzá: akkor legalább kellő gondot kellene fordítani e fordítások ellenőrzésére. Az ti. semmiképpen sem használ a kiadványnak, hogy szerkesztői elsősorban hivatali, de emellett arisztokrata-rangok, katonai és egyházi terminusok fordításában nem tudták a kellő egyöntetűséget elérni. A (nem nagyszámú) latin szöveget pl. általában nem fordítják le a szerkesztők. Itt viszont a szöveg olvasatában találhatók hibák, időnként feltűnő mennyiségben. (106. o.: 59. sz. irat). Nem ritka egyházi rangok latin rövidítésének hibás feloldása sem (302. o.: 191. sz. irat: „parochus g(raecus]