Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Documente privind revolutija de la 1848 in tárile románe (Ism.: Trócsányi Zsolt) 394
395 TÖRTÉNETI IRODALOM Ι a magyarországi polgári átalakulás vívmányainak elfogadását jelentő uniót, megválasztja követeit a kolozsvári országgyűlésre, követutasításokat ad nekik; egyben eléri a legkonzervatívabb törvényhatósági főtisztek lemondását, s szerepe van Jósika Samu félreállításában is. A liberálisok tehát lényegében győztek; már csak győzelmük megszilárdítására és országgyűlésen, törvényekkel való kodifikálására van szükség. Ebben a helyzetben politikai tevékenységük már óhatatlanul a sajtó szerveire helyeződik át -sajtóanyagot azonban a kötet nem közöl, s ez magában is bizonyos szemléleti torzulással jár. így eleve súlyosabbnak tűnik az a jelenségcsoport, amely a kötet nagy részét elfoglalja. Az arányok azonban még így sem olyanok (bár ezek is csak a levéltári anyag arányai volnának, sajtóanyag nélkül), amilyeneknek a kötet bemutatja őket. A kötet összeállítói, a kezdettől érvényesülő s most Pascu bevezetőjével is megerősített koncepció jegyében, ismét kihagynak a kötetből úgyszólván minden olyan dokumentumot, amely a magyar liberálisok tevékenységéről beszél. Bár a megye- és székgyűlések legnagyobbrészt már az előző hetekben lezajlottak, néhány maradt még e két hétre is közülük. Tanulságos lesz röviden ismertetni őket, minthogy jegyzökönyveik kimaradtak a kötetből. Belső-Szolnok megye 1848. május 4-5-én tart közgyűlést (MOL - Erdélyi Országos Kormányhatósági Lt.-ak: Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek: 30. k. - Belső-Szolnok m. 4. k.) Mivel foglalkozik a mezőségi megye gyűlése? Kétségbeesett felhívásokkal katonaság, fegyver küldésére, statárium követelésével, a román nemzeti mozgalom vezetőinek üldözésével? Ugyan kérem! Megválasztják követeiket a kolozsvári országgyűlésre, Weér Farkas és Torma József személyében, pótkövetül pedig Jósika Miklóst és Torma Istvánt (még arra is telik higgadt nyugalmukból, hogy szabályozzák: a két pótkövet közül mindenképpen Jósikáé az elsőbbség), ellátják őket követutasítással, két országgyűlési írnokot jelölnek ki melléjük, felesketik a követeket. Több napirendi pontban foglalkoznak más erdélyi megyék és székely székek hozzájuk intézett, az unió kimondására tartandó országgyűlés egybehívását célzó felhívásaival, azzal határozva el tudomásulvételüket, hogy a megye rendei már korábban megtették eziránt a szükséges lépéseket. Nos, valóban szóba kerül a nemzetőrség ügye is. A kérdés egészét illetően a megyegyűlés úgy foglal állást, hogy be kell várni az országos rendezést. Pánikról, kapkodásról tehát szó sincs. Intézkednek persze a néhány már megalakult helyi nemzetőrség felfegyverzéséről, s bizottságot jelölnek ki az önként alakuló helyi nemzetőrségek koordinálására. Figyelemreméltó a gyűlés állásfoglalása a magyarláposi és domokosi nemesek azon kérésével kapcsolatban, hogy jelenlegi birtokuk a határrendezéskor maradjon változatlan; a megye ezt a fennálló törvényekkel ellentétesnek nyilvánítja. A gyűlés ezen kívül ellát még jó tucatnyi rutin-ügyet (ami szintén nem a pánik jele). Udvarhelyszék 1848. május 2-3-án tart közgyűlést. (MOL-EOKL: Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek 65. k. - Udvarhelyszék: 4. k.). A gyűlés, első napján az Egyed Ákosnak az 1848/49-i Háromszékről írt monográfiájában oly szépen ábrázolt 1848. április 11 —12-i háromszéki gyűléshez hasonló. A székház előtt többezres tömeg gyűük össze, mint ezt Macskási Lajos főkirálybíró 1848. május 6-án jelenti Teleki Józsefnek (G. Pr. 1848: 1184. A kiadvány ezt a jelentést sem közli) így az első nap (akkor történik minden érdemi döntés) a székház előtti téren tartják a gyűlést. Már Macskási is az uralkodót, a nemzetet és az uniót élteti megnyitó beszéde végén. Az érdemi tárgyalások kezdetén megválasztják követeiket a kolozsvári országgyűlésre: előbb, közfelkiáltással, Wesselényit, a szék örökös követét - tudva azonban, hogy Wesselényi Szék követségét vállalta el, Pálffi Jánost és ifj. Bethlen Jánost választják követeikül. Lényeges, a polgári parlamentarizmus felé mutató jelenség az, hogy nem adnak nekik követinstructiót, hanem buzgalmukra és ismert hazafiságukra bízzák: mit tesznek. írnokokat jelölnek ki melléjük. A gyűlés további fontos eseménye a székbeli konzervatívok vezetőinek, Ugrón Lázár alkirálybírónak és Ugrón Gáspár adótárnoknak lemondása tisztségükről és annak elfogadása. (Számos más tiszt is lemond, ezeket azonban megmarasztják.) Egy sor, az átalakulással kapcsolatos olyan ügy is a gyűlés napirendjén szerepel, amelyben már nem kell érdemi intézkedést hozni. Segesvárszék, válaszul Udvarhelyszék 1848. április 3-i felhívására, április 12-én közli, hogy (feltételekkel) hajlandó az unióra. A pesti márciusi emlékválasztmány felhívását (március 15-i emlékmű ügyében) pártolja a gyűlés. Felső-Fehér megye április 18-i felszólítását Jósika Samuhoz, amelyben lemondását követelik tőle, Udvarhelyszéknek nem kell pártolnia, hisz Jósika már lemondott; csak V. Ferdinándnak szavaznak köszönetet a lemondás elfogadásáért. Már más a súlya annak a kérdésnek, amelyet Szeged városa 1848. április 12-i felhívása vet fel, a szék pártolását kérve a magyar kormányhoz, a Habsburg-kormányzat olaszellenes politikája megakadályozásának eszközlésére intézett feliratukhoz. A szék pártolja is az ügyet, országgyűlési követeire bízva a további lépéseket. Határozatot hoz a szék a közpénzeknek az országból való kivitelének meggátolására. A felekezeti egyenjogúság mellett
