Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
34 BUZ A JÁNOS alábbiakban látni fogjuk — talán többet is. Sáfár János 1660-ban a „város szükségére" adott egy tehenet, noha az adókönyv szerint marhaszáma8 9 nem volt, Thot István 1662-ben ugyancsak „marhátlan" gazdának tűnt, de több részletben lerótt adóján belül „Hajlott tehén árából fi. 1 d 20" bejegyzés olvasható.9 0 Nem kizárt, hogy Csősz Nagy Mártonná — ragadványneve városi alkalmazottságra is vallhat — mentes volt a marhaszám bevallási kötelezettség alól, s joggal tartható szegénynek, mert adó címén mindössze 1 tallért vetettek ki rá, amit viszont 4 tallérért eladott meddő tehene91 árából fizetett ki. Az ún. „rideg legények" vagyoni helyzetéről szinte semmit sem tudunk, többnyire csak név szerint írták össze őket, kicsi azonban annak a valószínűsége, hogy a pásztorkodó ridegek nem rendelkeztek volna néhány lábas jószággal. Mindenesetre ritkán olvashatunk marhaszámukról, 1672-ben is csak néhányan adóztak ezen a címen, pl. „Dongho Mihók adott 1 tallért. Item f. 1 d. 20 pro marhaszáma", 15 dénárjával ez éppen 8 marhaszámra92 utal. Szép számmal akadtak a mezővárosi iparosok között is olyanok, akiket rendszeresen marhaszám nélkül adóztattak, közülük igen tanulságos Varga György példája, nevezett valóban varga9 3 volt, s azon kevesek közé tartozik, akiknek fennmaradt hagyatéki leltára. Örököse nem volt, így vagyona a kincstárra szállt. „Dzülfikár budai defterdár" aláírásával ellátott 1665. évi hagyatéki leltára szerint 11 lakosnak, köztük szomszédjának Patonai Gergelynek, adogatta kölcsön megtakarított pénzét, összesen 252 tallért, ingóságai közé tartozott „Ezenkívül 3 tehén, 13 bőr, 3 kila búza."94 Varga György kiragadott adatai nemcsak azt példázzák, hogy a marhaszám nélkül összeírt adózók nem voltak éppen marhátlan mezővárosi lakosok, hanem aggályokat támasztanak az iránt, hogy Nagykőrösön valóban csak a ház körüli jószágot számították volna bele a marhaszámba, s ehhez kellene még hozzágondolnunk — adni ugyanis mint megfoghatatlant nem lehet — a végképp ismeretlenség homályába vesző „... külső pusztán tartott állatokat.. ."9 5 is? Megítélésünk szerint a nagykőrösi adókönyvekben 1687-ig szinte folyamatosan összeírt marhaszámok nem a kezes — azaz a ház körül tartott — jószágra utalnak, hanem a pusztai állattartásra, pontosabban a bevallott és adózási szempontból összevont, aζ év nagyobb részében legeltetett jószágállományra derítenek émi fényt. Nagy a valószínűsége annak, hogy a több elemet — „császár adaját", a „főre felvetett "Szilády-Szilágyi: I. 206. "Szk. 1655. 138. ,7 Szk. 1630. II. 1.,illetve ΠΙ.32. ••Szk. 1631.87. "Szk. 1660. 137. 90 Szk. 1662. 119. (Az előző évben még 2 marhaszám után adózott. Szk. 1661. 114.) "Szk. 1672. 68. 81. A helyi ragadványnevekre részletesebben L: Erdélyi Erzsébet: Nagykőrösi ragadványnevek a 17-20. századból (névélettani vizsgálat). Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából. Szerk.: Dr. Nóvák László. Nagykőrösi Arany János Múzeum közleményei I. Nagykőrös 1978. 499-529. 9 2 Szk. 1672. 72. 9 3 „Mihály tizedesnek adott egy sarut fl. 1 d. 20." Szk. 1663. 75. „Csaplámak egy sarut adott, melynek ára fl. 1 d. 15." Szk. 1664. 51. Marhaszáma korábban sem volt: Szk. 1660. 105. 1661. 86. 1662. 96. 94 Szilády-Szilágyi: I. 333-334. 9 'Majlát: 93.
