Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÓZÁS 35 adót" és a marhaszám utáni adót — tartalmazó összetett adózás első két részébe belefért a ház körüli állatállomány, míg a marhaszám utáni adó a legeltetett, tehát nem kezes, hanem vad (ezért emeltem ki a címben a vadszámot, noha többnyire marhaszámról írtam) pusztára csapott jószág után volt esedékes. Mielőtt a későbbi szakirodalmi kitekintéshez érkeznénk, felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy a helyi marhaeltagadások némelyike erősíti ezt az álláspontot; pl. Nagy Mihálynak 1652-ben 50 bevallott marhaszám után kellett adóznia, de mivel adócsalást követett el, feljegyezték, hogy az „Eltagadott marha96 eökrein kivül 36", persze az ökrök göbölyöket is jelenthettek, azaz nem biztos, hogy igavonó barmok voltak. Elgondolkoztató azonban az igen gazdag Páhi Lukács példája, akit ugyanebben az évben 110 marhaszámmal írtak össze, majd miután fény derült az adóeltitkolásra, a következőt fűzték hozzá: „Eltagadott marha: 50 marha, lovakon kivül".9 7 A már idézett Nagy B. István diszkrét hallgatása tovább erősíti szkepszisünket, 30 marhaszám után adózott 1678-ban, de 1679 tavaszán „... az gulyása vallott számos marhát 36, borjút 12. Ezen kívül lova, ökre."9 8 Marhaszám és számos marha, egy szóösszetétel s egy ugyanazon, de felcserélt elemekből álló jelzős szerkezet, nos az utóbbi feltétlenül szarvasmarhát jelölt, nem pont 36-ot, hanem 36 ökörnek, vagy tehénnek megfelelő (természetesen vegyes összetételű) kisebb gulyát, amelyben ismeretlen számú növendék marha is volt. A gulyás pontosan tudta a borjak számát is, de a lovakét és az ökrökét nem említette, s az elöljáróság sem tartotta szükségesnek számszerű feljegyzésüket. Sem Nagy Mihály ökreit, sem Páhi Lukács lovait nem tüntették fel szám szerint, minden valószínűség szerint azért nem, mert azok után másként adóztak gazdáik, s ez csak úgy volt lehetséges, hogy az utóbbiak tartása, gazdasági rendeltetése nem egyezett meg a marhaszámba összevont jószágállományéval. aj A lótartásra utaló adatok Mindössze egyetlen kétséget kizáró példa volt eddig arra, hogy a marhaszámba a ménest - helyesebben a félszilaj ménest - is beszámították. Benke Pál 17 marhaszámmal jegyzett ménese összes marhaszámának közel 38%-át érte el, ebből azonban hiba lenne arra következtetni, hogy a hozzá hasonló anyagi helyzetű gazdák állattartása — pusztán nevelt jószágának megoszlása — nevezettével egyezett volna meg. Sajnos, a nagygazdák tekintélyes marhaszámai alig árulkodnak a lótartásról. Identifikálási nehézséggel és bizonytalan olvasattal birkózva lehet csak következtetni az Ádám család meghökkentő méretű- ménesére. Ádám Márton 1645-ben még 400 marhaszám és 40 göbölyszám után adózott, 1646-ban viszont már csupán 190 marhaszámot írtak neve után, közvetlenül mellette „lowak" bejegyz is látható még, az utóbbi teljesen egyértelmű, a szám azonban elmosódott. Kétségtelen, hogy háromjegyű, de száznegyvennek és százötvennek egyaránt nézhető, összesen 54 forint 55 dénárral egyenlítette ki adóját, amelyből 13 forintot (6—6 forintot császár-, illetve fejadóra, 1 forintot pedig fahordásra) vetettek ki rá készpénzben, a fennmaradó 41 forint 55 dénárt az ismeretlen összegű agypénzre és marhaszámai után kellett fizetnie. Mivel 1646-ban 12 dénárt róttak egy-egy marhaszámra — 4155 dénár: 12 "Szk. 1652.51. 97 Szk. 1652.44. "Szk. 1678. 75. 3*
