Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
390 L.UGOSI GYÖZÖ Benyovszky tehát a megbízásából vezetett expedíciók felfedezése révén elvitathatatlan érdemeket szerzett Madagaszkár prekoloniális múltjában. Működése közvetve jelentősen hozzájárult a nagy szigetről való európai ismeretek bővüléséhez, valamint — és ez talán még lényegesebb - a belső területekre vezető korabeli kereskedelmi útvonalak megnyitásához. A Fennsík népcsoportjainak a külvilággal kialakított s gyorsan bővülő érintkezése mélyreható változásokhoz vezetett Madagaszkár egész elkövetkező (19. századi) történelmében. Zárszó Dolgozatunk célja a Benyovszky-kérdés — s azon belül az Emlékiratok és Útleírások - madagaszkári „szeletének" szemügyre vétele volt, a történeti hitelesség, a tudományos (néprajzi) értékesség szempontjából. Ebben a vonatkozásban az életmű tényleges haszna meglehetősen csekély. A Benyovszky-jelenség azonban érdemes a vizsgálatra más megközelítésben is. Két szempontot jelölünk itt meg. Az egyik azé az irodalmi — és tágabban szellemi — környezeté, amelyben a gróf memoáija napvilágot látott. Az emlékiratokban fellelhető hanyagságok, plagizálások és fantáziaszülemények merőben más megvilágításban tűnnek fel, ha Benyovszky művét a korszak hatalmas utazási irodalmában elhelyezve vesszük szemügyre. Ez az irodalom — mind szerzőinek, mind pedig olvasóinak intellektuális felkészültésge és igénye szempontjából — hallatlanul heterogén volt. Éppúgy magában foglalt olyan igényes, precíz leírásokat, amelyek a modern etnográfiát előlegezték és alapozták meg, mint felszínes, csak a tengerentúli világ kuriózumait észrevevő (és gyakran túlszínező) beszámolókat. Sőt, az utazási irodalommal közvetlenül rokonságban álló, rendkívül népszerű műfajokat is meg kell itt említenünk: a robinzonádokat, a fantasztikus útleírásokat vagy az utópiákat.8 2 A Benyovszky-memoárban meglévő valótlanságok stb. tényén persze ez mit sem változtat, mégsem lenne helyes azonban e korai írásművön mai írói normákat számon kérnünk. A másik szempont inkább magára az életútra vonatkozik. Benyovszky életpályájára sajátos fényt vet mindaz, amit Madagaszkáron tett, meg az is, amit nem tett, csak szeretett volna elhitetni a robinzonádok divatját élő európai kortársai előtt. A szépirodalmi, művészi feldolgozások mind ez ideig egy sohasem létezett, az adott kor szükségleteihez, ideáltípusához idomított Benyovszkyt rajzoltak meg — amihez persze a gróf is, emlékiratai révén, megfelelő alapot szolgáltatott. Egyszer majd születik talán egy hiteles irodalmi Benyovszky-portré is; hiszen a gróf reális alakja, valóságos életútja szintén szolgál érvényes tanulságokkal. Elgondolkodtató annak az igyekezetnek az anakronizmusa, ahogyan ez a kitűnő személyes képességekkel megáldott (bár egyszeresmind komoly jellemhibákkal is megvert) kelet-európai kisnemes és egyben világpolgár a főnemesség soraiba küzdi fel magát, királyi címet költ magának, hogy egyenrangú félként tárgyalhasson Európa uralkodóival. Mert ugyan véletlen, mégis szemléletes körülmény: Benyovszky emlékiratainak első kiadására a francia forradalom évében került sor. vidékén kutatott ezüst után, s így elkerülte a letartóztatást. Memoárját 1. A. Jully: Mémoire sur Madagascar. Manuscrit de Jacques Lassalle (1797) extrait des archives de Sainte-Marie. Notes Reconnaissances et Explorations. III. 1898. 555-595. '2 Vö. Urs Bitterii: „Vadak" és „civilizáltak". Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. Bp. 1982. 307-332. és 495-535.
