Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
BENYOVSZKY MÓRIC ÉLETÚTJÁRÓL 385 rohandrian-okká kiáltották ki, és letelepedtek Madagaszkár déli vidékén. Ugyanis az északi tartományok meg akarták bosszulni ampansacabé-juk halálát, és háborút indítottak ellenük, és elűzték őket. Ramini Bénoulé leánya Dian Mihalé-val házasodott össze, akit Mananhar, Antivoieson, Antimakol, Antivolisbey és Antimaroa tartományoknak rohandrian-ja volt; ezek a tartományok Dian Mihalé-t megválasztották, és elismerték ampansacabé-nak, s neki a Ramini Mihalé nevet adták. Ramini Mihalénak volt egy fia, aki követte őt; Ramini Lubeton. Ennek fia Ramini Ciewi volt, ezé Ramini Lontazou, az övé pedig Ramini Raffidzimon. Az övé Ramini Ravalou volt, ezé meg Ramini Larizon, a Ramini-k e második fajának utolsó ivadéka. Háborúban ölték meg, amelyet Milouzou, mahavelou-i rohandrian ellen viselt, akit a franciák segítettek. Milouzou rohandrian Ramini Larizon sírján ennek két fiát is megölte, és csak leányának életét kímélte meg; őt eladta egy holland kereskedőnek, aki a lányt elvitte a tengeren túlra. Larizon király halálával az ampansacabé cím megszűnt. Dian Maninpele, Dian Tzianban és Dian Raval leszármazottai, akik a Mananzar, az Itapoule és a Matatanes folyóknál telepedtek meg, felváltva fogadták maguk közé a franciákat, akik lemészárolták őket egészen Tzeronc ágazatáig, aki az országban található valamennyi franciának a legyilkolásával bosszulta meg családját. íme, eddig terjed a Fassiri tartalma, azé a könyvé, amelyet a Safécanimanbou faj ombiasse-ai írtak. Ám minthogy helyénvaló folytatást adni arról, ami napjainkban történt, íme ennek kivonata. 1776-ban, a rohandrian-ok, voadziri-k és lohavohite-ok megbizonyosodtak arról, hogy megtalálták Ramini Larizon leányának egyik leszármazottját; reá ruházták az ampansacabé tisztét, és véresküt váltottak vele." A két szöveg egybevetéséből eredő következtetésként először is megállapíthatjuk: a kiemelt szövegegyezések kétségtelenné teszik, hogy Benyovszky a francia szerző elbeszélését rövidítette le, tehát nem felel meg a valóságnak az, hogy a történetet maga szerezte a bennszülöttektől, pontosabban „a Safécanimanbou fajból való ombiasse-ok" által szerkesztett „Fassiri-könyv"-ből. A Benyovszkynál található „Fassiri" név egyébként minden valószínűség szerint Flacourt „Fanshere" településnevét takarja, amely maga is eltorzított alak, a rohandrian-ok „fővárosa", Fanjahira nevéből származik. Az is valószínű, hogy a gróf írásművének eredeti kéziratában — amely (mint ahogyan annak idejént ifj. Jankó megállapította7 0 ) nem Benyovszky saját kezű írása, hanem valaki más által írt, s a gróf kézjegyével hitelesített szöveg — a „Fawsiri" forma állhatott, mert feltűnő, hogy a malgas névátírásokban többször is előfordul az η és s, illetve az « és ν betűk felcserélése: „Saféca«imambou" (sőt, előtte „Safécanamanbou"), aminek „Safécarimanbou"-nak kellene lennie; „Dian Ma«impele" „Dian Mas/s/impele helyett; „.Ramini Béwoulé" „Bevoulle" vagy „Bévoulé" helyett stb.71 A Benyovszky-féle eredetmonda-változattal kapcsolatban egyelőre néhány kérdést csak megfogalmazni tudunk, végérvényesen megválaszolni még nem. Először is, nem lehetünk biztosak abban, hogy a gróf puszta felületességének tulajdonítható az (vagy esetleg annak, hogy a plagizálást kevésbé feltűnővé tegye), hogy jelentős mértékben átalakítva adja vissza a Flacourt-nál található genealógia neveit. 7 " L. dr. Jankó J.: i. m. 798-799. 71 A Jókai-fordításban - a Nicholson-féle angol kiadás alapján - a „Safécanimanbou" névből már csak „Zafe Kanambu" maradt, amiből már nehezebb felismerni a Flacourt-féle „Zaffecasimanbou" formát. 8*
