Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
32 BUZ A JÁNOS Az 1646. évi adókönyvben Benke Pál nevét nem találtam meg, viszont az 1645. évi összeírás eléggé alig becsülhető módon, részben bontva, de összesítés nélkül közli marhaszámát: „A ménes m.(arhaszám): 17; Juh m.:"(? ); és végül csupán „m.": 15, azaz, ha nevezett marhaszáma 1645-ben még megegyezett az előző évivel, akkor juhait 13 marhaszámmal írhatták volna össze! Fentiekből megállapítható tehát, hogy Benke Pál állatállománya nemcsak szarvasmarhákból, hanem mellettük lovakból és tekintélyes juhállományból tevődött össze. Az utóbbit a mezővárossal kötött egyezsége is sejteti, mert a Nagykőrösről nem egészen önszántából Érsekújvárba költöző „nömös és vitézlő ... Benke Pállal minden káraira kétezör tallérokban és kétszáz fias juhokban . .." - csinos kártérítési summa! — állapodott meg több körösi nemes 1653-ban Szécsény várában.7 7 Egy hónappal később az egykori juhos gazda így sürgette és intette a körösi bírákat „... a juh harmad és negyed fűből álljon és mindenik alatt bárány legyen."7 8 Ellentétben a lótartással — amelyről csupán egyetlen „ménes-marhaszámof' őriztek meg az adókönyvek — a juhmarhaszámra nézve beszédesebbek a források. A juhmarhaszámba minden bizonnyal beszámították a növendék jószágot is, kivéve a dézsmaköteles bárányokat. Ádám István, 21 marhaszám után adózó nagykőrösi lakos, 1638. évi adótételei között olvasható, hogy „. . . a 21 toklyó egy marhaszám.. ,"7 9 Több esetben, de rendszeresen csak elvétve, tüntették fel a marhaszám mellett a kétségtelenül szarvasmarhát jelentő „göbölyszámof. A század leggazdagabb helyi lakosának, Ádám Gergelynek, 1626—1639 között évről évre jegyezték marha-és göbölyszámát, az előbbi nyolc év átlagában 378,5, az utóbbi pedig 99,5 volt, örököse, Ádám Márton, 1640-ben 653 marhaszámot vallott be, 1641-ben 474 marhaszám mellett 101 göbölyszámot, 1642-ben az utóbbit számszerűen nem jegyezték fel, csak a marhaszámot — 482 - következő évben pedig összevontan 571 marhaszámát tüntették fel,8 0 ami bizonyítja, hogy a göbölyszám beletartozott, többnyire bele is olvasztatott, a marhaszámba. Néha utólag vetítették ki a göbölyszámot, mint például Kelemen Péterét 1643-ban: „marhaszám 36", illetve fölötte olvasható: „Göböl8 1 volt ez között 12." Eddig idézett példáink mindegyikében meghaladta a marhaszám a göbölyszámot, ami saját tenyésztésre vall, de természetesen nem zárhatja ki — különösen tőkeerős nagygazdák esetében nem — a felvásárlási tevékenységet. Kisebb számban az sem példa nélküli, hogy a göbölyszám nagyobb a marhaszámnál, 1645-ben Szűcs Péter mindössze 1 marhaszámot vallott be, göbölyszáma viszont 11 volt.8 2 Igen ritkán fordul elő olyan eset, hogy a marhaszám teljes egészében göbölyszámból állt, 1664-ben Alföldi István marhaszám címén csupán 8 göbölyszám után adózott.8 3 Említendő az is, hogy a 7 'Feltételezhető, hogy Benke Pálnak 1643-ban a törökkel - az szubasák itt voltak, mikor Benke Pált az késsel általütötték..." s később mezővárosával is meggyűlt a baja. Szilády-Szilágyi.I. 104.175-176. 7 8 Szilády-Szilágyi: 1. 177. 79 Szk. 1638. 177. "°Szk. 1626. 61. 1630. 35. 1631. 64. 1634. 65. 1635. 70. 1636. 67. 1638. 71. 1639. 117. 1640. 115. 1641. 119. 1642. 123. 1643. 109. Éppen jelentős göbölyszáma miatt említette már Márkus: 41. "Szk. 1643. 66. "Szk. 1645. 65. "Szk. 1664. 42.
