Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
338 ERDÖDY GÁBOR arra következtet: kevés a remény ahhoz, hogy „az új minisztérium az alkotmányos szabadság, a népjog s a modern konstitutionalista eszmék tűzhelye és kisugárzása legyen". Egy december 7-i kommentár a megoldás jövőt is fenyegető jellegét domborítja ki, mindenekelőtt a jogokról való lemondás káros hatására figyelmeztet: „A ki önmaga lemondott szabad akaratáról s az önrendelkezés férfias jogáról, az hovatovább úgy megszokja a járszalagot, hogy e nélkül egy lépést sem tud többé tenni.Az önmegcsonkítás e műtétét vitte véghez magán Németország, még pedig örömujjongva s azon hitben, hogy most adja a férfias erő legszebb példáját. És ebben fekszik a jövő legnagyobb veszélye. Az a politika, mely Németország vérét patakonként önti ki jelenleg tisztán hódítási czélokra, a nélkül, hogy a német nemzet lelkiismerete még csak észre is venné, az a politika kénye-kedve szerint folytathatja majd saturnaliáit, és nem lesz nép, mely fülébe harsogja a netovábbot. Lesz német császár, de nem lesz német nemzet."112 A szerző tehát már a behódoló liberálisok felelősségére, a közvélemény ébren tartásában és helyes tájékoztatásában megtestesülő kötelességének elmulasztásából adódó megsemmisítő következményekre irányítja a figyelmet, arra a felelőtlen közreműködésre, amit az antiliberális-abszolutisztikus eljárás szentesítése jelent, amely a tömegeket félrevezetve erősen akadályozza egy sikeres ellenzéki politika folytatását, és rontja a későbbi kibontakozás előkészítésének esélyeit. Legnagyobb hibájukként azt jelöli meg, hogy a vélt pillanatnyi célszerűség érdekében a jövőt, az egészséges nemzeti-társadalmi fejlődés perspektíváját ássák alá. Megszületett tehát a bismarcki birodalom, az egységes német nemzetállam, a kortársak azonban távolról sem lehettek elégedettek. Mert bár a gazdasági és a politikai széttagoltság megszüntetése kétségtelenül óriási előrelépést jelentett, a junkerség hatalmának továbbéltetése, a társadalom távoltartása a politikai felelősségtől, a demokratizálódás lehetőségétől való elfordulás stb. mind olyan negatív mozzanat volt, melyek szögesen ellentétben álltak a liberális jogállam minimális követelményeivel. A polgárság és a junkerség ellentétes érdekeinek összebékítésére irányuló, az egyensúlyi állapotot bürokratikus eszközökkel fenntartani kívánó, s ezzel a társadalmi folyamatokat állami érdekekből megmerevítő megoldás a liberális mozgalom tehetetlenségét is példázta. Az 1848-ban megindult folyamat kiteljesedése ugyanis egyet jelentett a militarista rend és életforma vállalásával, s a polgárság gazdasági vezető szerepének elismerése fejében az arisztokrácia politikai irányításának további elfogadásával. A liberális polgárság ezzel olyan konzervatív társadalmi-politikai mechanizmus nélkülözhetetlen tartópillérévé vált, amelynek egyetlen célja a fennálló viszonyok megőrzése, a liberális átalakulás megakadályozása volt, miközben ébren tartotta azt az illúziót, hogy a meglévő rendszer továbbfejleszthető, képes önerőből a megújhodásra. Aktív részese lett tehát egy olyan birodalom létrehozásának, amely nem volt más, mint egészségtelen expanziós törekvésekkel megfertőzött, erősen megnyomorított nemzetállam, amelynek belső rendjét az önkény akaratának érvényesülése határozza meg.113 * 11 2 Uerről 1. PN 1867. dec. 23. 113Vö. Bartel, Horst: Die Reichsgründung 1871. in Deutschland - ihre Geschichte und ihre Folgen. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1969/1-2 158-170, Böhme, Helmut i. m. bevezetője, Bussmann, Walter: i. m. 87, Mommsen, Wilhelm i. m. 355-359, Nolte, Ernst: i. m„ Sauer, Wolfgang i. m. 467-470., Stürmer, Michael: i. m. 33-34., Winkler, Heinrich August i. m. 237., Zunkel, Friedrich. Das rheinisch-westfälische Unternehmertum 1834-1879 /in: Böhme, Helmut: i. m. 104-112/.
