Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 331 a liberális mozgalom 1848-ban megindult bomlási folyamata, a konzervatívokkal együttműködő mérsékelt és a radikálisok felé nyitó baloldali irányzat közötti szakítás. A változást sokan /az egykorúak és a visszatekintők között egyaránt/ a reálpolitika felülkerekedéseként ünnepelték, az állami öntudat felülemelkedéseként a pártszellemmel, a nemzeti felelősség érvényesüléseként az egoista érdekkel szemben. Többen felismerték ugyanakkor, hogy az idézett magyarázatok mögött a porosz polgárság belpolitikai tehetetlensége húzódik meg, hogy nemzeti pátosza társadalmi elégtelenségét leplezi, s hogy a porosz liberálisok ábrándokat kergetnek, amikor egy bismarcki Németországtól váiják a hagyományos uralkodó osztály vezető szerepének megtöréséhez szükséges támogatást. Felrótták, hogy a bírált politikusok nem veszik figyelembe: Poroszország általuk szorgalmazott katonai tehermentesítése egyenesen Németország militarizálásához vezet, s ezzel a magát túlélt társadalmi rétegek össznemzeti megerősödését eredményezi. S miközben azt hitték, hogy a parlamentarizmus bevezetésére vonatkozó követeléseket csak ideiglenesen napolták el, „taktikainak" tekintett együttműködésük a hatalommal a rendszer stratégiai alapelvévé vált. 1866 júliusa a Német Szövetség megszüntetésével egy csaknem ezeréves fejlődést zárt le, s széttörve a nemzetek feletti kereteket, megnyitotta az utat a nemzeti állam megszületése előtt. Lerakta az antidemokratikus, antiliberális kisnémet egység alapkövét, mindez távolról sem jelentette azonban az 1871-hez vezető folyamat elkerülhetetlenségét, automatikus érvényesülését. Mert kétségtelen ugyan, hogy az új körülmények a bismarcki elképzelések megvalósításához kínálták a legkedvezőbb feltételeket, a délnémet államok csatlakozásához még ellentmondásokkal teli út vezetett, aminek bekövetkezéséhez nélkülözhetetlen segítséget nyújtott az össznemzeti szolidaritás érzését magasra hevítő napóleoni támadás.90 A bismarcki győzelem fogadtatása „Ha német volnék, tagja a legnagyobb számú nemzetnek, melyből egy csomóban, Európa közepén, két tengerre támaszkodva, 40 millió lakik, s látnám, hogy e nemzet, daczára annak, hogy tudósi elméje kutat, fárad és teremt az egész világ számára; hogy népe munkás, józan s a míveltségben előre haladott; daczára annak, hogy bírja a hatalom, a polgári és politikai szabadság, a nemzetközi befolyás lehetőségének minden kellékeit: hogy e nemzet mégis, mint ilyen — ki van zárva az európai hatalmi rendszer köréből, — ... Ha ezt látva, mély levertségem közepette előállana egy férfiú, ki kellő időben keresve és megtalálva a kellő eszközöket, s megtörve egy nagy akadályt, mely sem egyesíteni akarattal vagy tapintattal, sem szétbontani és assimilálni erővel nem bírt — lökést adna a nagy czél felé, a német népet nemzetté, majd állammá alakítani: azt mondanám, ismerem 50 Winkler, Heinrich August i. m. 226., 235-237., Bussmann, Walter i. m. 100-101., Sauer, Wolfgang Lm. 467., Stürmer. Michael: Bismarck und die preussisch-deutsche Politik 1871-1890. München, 1970. 12., Weber, Rolf i m. 73., Faber, Karl Georg: Realpolitik als Ideologie. Historische Zeitschrift 1966. Bd. 203., Lutz, Heinrich: Vom Königgrätz zum Zwiebund. Aspekte europäischer Entscheidungen. Historische Zeitschrift 1973. Bd. 217., 347 380., Schausherger N.: Die Reichsgründung 1871 i. m. Spiegel der öffentlichen Meinung Österreichs. Österreich in Geschichte und Literatur 1974/6.
