Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 325 nem bizonyos formákban, melyeket tanácskozásaikban követ, hanem azon törvényhozási hatalomnak teljességében áll, melyet a nemzet képviselőinek kezébe letesz, s melyeknek éppen ezért, a fejedelmi sanctió jogán kívül más határai nincsenek, mint amelyeket a testület maga szab magának" - állapítja meg a konzervatív alkotmány „formai parlamentarizmusával" szemben a monarchikus elv és a népszuverenitás elvének dualizmusát megtestesítő konstitutionalizmust példaképül állító, a népszuverenitás elsőbbségét biztosító parlamentarizmustól azonban magát elhatároló cikkíró.66 A sehleswig-holsteini konfliktus Az osztrák-porosz együttműködés erőpróbája hamarosan elérkezett. A két német nagyhatalom a dán korona alá tartozó tartományok régen megoldatlan kérdésének együttes rendezésére vállalkozott, amikor azok 1863 végén történt - az 1852-ben aláírt, s az európai nagyhatalmak által is jóváhagyott londoni jegyzőkönyv előírásaival ellenkező — annektálására fegyveres fellépéssel válaszolt. A német nemzeti önérzetet sértő és általános felháborodást kiváltó dán eljárás megtorlásaként indított akcióra kezdetben a Német Szövetség megbízásából, a későbbiekben attól függetlenedve, sőt annak ellenére került sor, ami elsősorban Ausztria számára járt negatív következményekkel. S bár a nemzeti törekvésektől áthatott osztrák-német polgárság mélységesen elítélte a porosz szövetségben viselt háborút, Bismarck rendkívüli aktivitással szinte belekényszerítette a Monarchiát az őt a liberális Németországtól végképp elszigetelő akcióba.6 7 A változások tendenciáját vizsgáló Falk Miksa a középállamok elhidegülésében joggal fedezi fel Bismarck tudatos aknamunkájának gyümölcsét,68 miközben a porosz kancellár valódi szándékát Kemény abban látja, hogy a harmadik Németországot kikapcsolja a végső rendezésből, s a dán háborút ,,a nagy színmű prológusává" tegye.69 A két nagyhatalom kezdetektől fogva ellentmondásokkal teli kapcsolatában hamarosan feszültség keletkezett. Ausztria ugyanis eredetileg a Német Szövetséghez tartozó Holstein területére kívánta korlátozni a fegyveres fellépést, de félve, hogy Poroszország egyoldalúan veszi kezébe a kezdeményezést, Schleswigbe is követte partnerét, Bismarck újabb követelését, hogy az ősi Dánia területét képező Yütlandba történő bevonulást is aktívan támogassa, azonban már nem kívánta respektálni. Az eseményekről folyamatosan beszámoló Falk már 1864. január 21-én jelezte, hogy tartós együttműködésre a két fél között nem lehet számítani. Az ellentétek kiéleződését követően pedig megállapította; „az osztrák-porosz frigynek .. . őszintén sohasem tudtunk hinni, sohasem tudtunk megbarátkozni azon gondolattal, hogy Bismarck úr rögtön rajongójává lett" Ausztriának. A porosz kancellár egyedüli célját abban jelöli meg, hogy a háborúban játszott szerepével „politikájának népszerű fordulatot" adjon.70 "L.Antall József i. m. 1109. 6 7 L. Somogyi Éva i. m. Ai.. Diószegi István i. m. 235. 6 8 PN 1864. jan. 5., vö. 1864. nov. 23., a vámkérdésre 1. 1864. márc. 22., máj. 26-, júl. 6.,júl. 23., 1865. febr. 17. 6 9 PN 1864. júl. 10. 70 PN 1864. jún. 19.
