Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3

TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZÁS 27 „pásztorma"-ként, esetleg vágóként említett tehén ára meddő címszó alatt az első oszlopba került, a második oszlop pedig újabb összevonás eredményeként a borjas és a fejős tehenek árait tartalmazza. Abban az esetben, ha a források mindennemű megkülönböztetés nélkül csupán tehén bejegyzést tartalmaztak akkor az egyedi árak különbsége nyomán, de a közeli évek átlagárait sem mellőzve végeztük el a csoportosítást. Nyilvánvaló, hogy a tenyésztési célból tartott borjas és fejős tehenek átlagára általában meghaladta a vágásra ítélt meddő tehenekét, csak a török uralom alkonyán — 1671-ben, 1676-ban és 1680-ban — van arra példa, hogy a meddő tehenek ára magasabb volt a borjas tehenekénél, s az sem lehet ok nélküli jelenség, hogy ebben az időszakban - kivéve az 1678. esztendőt — a korábbi évtizedekkel ellentétben igen csekéllyé vált a meddő, illetve a borjas tehenek átlagárai közötti különbség. A kismértékűvé váló eltérés az adatok szerényebb számával is indokolható talán, de az sem lehetetlen, hogy a hatvanas évek konjunktúrájának elmúltával csökkent a tenyésztési kedv. Tekintettel arra, hogy a tallérra átszámított átlagárak összesítve mind a meddő, mind a borjas tehenek árait tartalmazzák, feltétlenül említendő, hogy három évben — 1635-ben, 1636-ban és 1669-ben — a viszonylag nagyszámú és alacsonyabb árú „pásztorma" miatt nyomottabbak az átlagárak. A 3. ábrán az átlagárak éves ingadozásait tekintve azt láthatjuk, hogy 1635-ben, 1644-ben majd 1660-ban és 1661-ben, végül 1678-ban estek vissza különösen a tehérnárak, az utóbbi négy esztendő alacsony árszintje valószínűleg összefüggött a katonai eseményekkel, az 1635. évi mélypont oka még további kutatást igényel. Az 1630-as évek végén megfigyelhető áremelkedés és az 1640—1642 közötti magasabb árszint sem helyi körülmények hatására alakult ki, Nagyszombat megkeresésére 3. ábra. Tehénárak Nagykőrösön 1626-1682 között