Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
312 ERDÖDY GÁBOR alkotmány 47. cikkelye előírta: „Azon esetre, ha valamely szövetségi állam, a szövetségen kívül fekvő birtokában fenyegetve lenne, vagy megtámadtatnék, a szövetség közös védelmi intézkedésekre, részvétre vagy segélyadásra csak annyiban van kötelezve, amennyiben a kisebb gyűlés előleges tanácskozás után szavazattöbbséggel elismerte, miszerint a szövetségi terület veszélyben forog." A fegyveres összecsapást megelőző hónapok hivatalos berlini nyilatkozatai, mindenekelőtt Vilmos trónbeszéde arra utalt, hogy a szemben álló felek küzdelmében Poroszország passzív szemlélő kíván maradni, azaz semleges álláspont kialakítására törekszik. Kemény és Falk egyaránt bírálta a kivárásra építkező politikát, még ha nem is kételkedtek abban, hogy végszükség esetén Berlin Ausztria segítségére sietne. Felismerték, hogy a régens magatartása a speciális nagyhatalmi porosz és az általános nemzeti német érdekek disszonanciáját tükrözi.8 Falk Miksa azonban azt is fontosnak tartotta leszögezni, hogy Poroszországnak „tisztán német céljai vannak, s ezeket mindenkor szem előtt tartandja, de Ausztriának igen jelentékeny »nem német« /ausserdeutsche/ állása is van, s így Németország nem alkalmazhatja magát feltétlenül Ausztria kívánatához, érdekéhez, politikájához"9 — s a porosz eljárással szemben megértést tanúsítva, mintegy Ausztriára kívánja áthárítani a szembenállás felelősségét. A sorok között ugyanis kiérződik egy porosz-Habsburg konfliktus lehetősége, s annak Németországot meghasonlással, kettészakadással fenyegető veszélye egyaránt.10 Kevesebb tapintattal fogalmaz a Pesti Napló február 4-i névtelen cikkírója, nyíltan rámutatva arra, hogy a frigyesi hagyományokat követő Poroszország ,,a német test fejévé akarván lenni", amiért „Ausztria korlátozása rendkívül érdekében fekszik." A továbbiakban egy április 11-i szerző is megállapítja: a berlini politika „azt követeli, hogy Némethon politikai és katonai téren az ő kizárólagos vezérsége alá álljon, és hogy Ausztria csak annyiban gyámolíttassék, amennyiben az európai egyensúly és Némethon érdeke kívánja". A későbbi elemzések is szintén egyetértenek abban, hogy Vilmos helyesen cselekszik, amikor a porosz közvélemény többségének álláspontját osztva elutasítja az ókonzervatív körök háborús követelését, s aktív fellépésre csak abban az esetben szánja el magát, ha a frontok alakulása az általános német, s ezen belül a speciális porosz érdekek megsértésével fenyegetne.11 Ennek szellemében Falk nem talál kivetnivalót abban sem, ha Poroszország európai nagyhatalmi rangjára hivatkozva nem hajlandó magát alávetni a frankfurti gyűlésnek, s külön úton haladva várja be a cselekvéshez számára legalkalmasabb pillanatot.12 Az itáliai háború tehát kiélezte a porosz-osztrák ellentéteket, s ez jelentősen megnövelte a német államok állásfoglalásának súlyát. A beérkező hírek többségéből a magyar olvasó arról értesült, hogy a német közvélemény többsége Bécs oldalára helyezkedett, mert a Habsburg-birodalom megtámadásával Németországot érezték fenyegetve.13 Az események Falk szerint arról győzték meg a kormányokat, hogy sem Ausztria, sem Poroszország nem hajlandó saját szempontjait az össznémet érdekeknek alárendelni, s 8PN 1859. jan. 15., 26., febr. 18. 'PN 1859. márc. 12. 10 PN 1859. márc. 18. '1 PN 1859. máj. 13., 24., júl. 2., 1960. jan. 15. 12 PN 1859. máj. 18., 29. "PN 1859. febr. 23., márc. 1.
