Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304

EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 313 felismerésük a két nagyhatalom között egyensúlyozó, önálló tényezőként funkcionáló „harmadik Németország" megteremtésére irányuló törekvések felújításához vezetett.1 4 A háború egyik, a hosszú távú fejlődés szempontjából legfontosabb tanulságát a Habsburg-birodalom ellentmondásos helyzetének minden korábbinál egyértelműbb lelepleződése jelentette. A Pesti Napló már 1858. június 2-án arról cikkezett, hogy a Német Szövetség beteg, életképtelen közösség, melynek Ausztria — birodalma nemzetközi jellege s az abból fakadó ellentmondások következtében — nem lehet súlypontjá. Az elkövetkező hónapokban pedig arról kívánta meggyőzni olvasóit, hogy Ausztria és Németország érdekei a legfontosabb kérdésekben áthidalhatatlan ellentétbe kerültek, s hogy a birodalmi és a német megfontolások összeegyeztethetetlensége szükségszerűen belső egyensúlyzavarokhoz vezet.15

A zsákutcába torkolló fejlődést Falk szerint csak a Habsburgbirodalom súlypontjának a nem német elemekre történő áthelyezése terelhetné egészséges irányba, az, ha a bécsi udvar népeinek közreműködésével és Poroszország aktív támogatásával a német érdekek kelet-európai képviselőjének szerepére vállalkozna. A birodalmon belüli vezető szerep megragadásának stratégiáját és a német politikai erők megnyerésére irányuló taktikai érvelést összekapcsoló iniciatívák általános megfogalmazásánál többre egyelőre azonban nem vállalkozik, az elképzelés megvalósításának konkrét részleteiről, s az abból fakadó újabb problémákról nem nyilatkozik.16 Az itáliai háború a Német Szövetség belső ellentmondásait drámai erővel hozta felszínre. A negatív tapasztalatok a közvéleményt ráébresztették a helyzet megoldatlanságából származó súlyos veszélyekre, s újabb lökést adtak a kibontakozást kereső törekvéseknek. Németország reformjának kérdése „Németországban fölébredt az 1813-diki szellem. Azon szenvedélyes ellenhatás mutatkozik III. Napóleon ellen, melyet egykor Korner hadidalai, Stein kimeríthetetlen erélye, s Hardenberg mély franciagyűlölete táplált ... a kedélyekben támadt izgalom perczenként növekedésben van, s a közhangulat maholnap még a legóvakodóbb hangokat is a napoleánizmus elleni szövetkezésre fogja rábírni" - állapítja meg 1859. május 19-én, egy magát Λ — jellel szignáló, a kialakult állapotot bizonyos túlzásoktól eltekintve találóan jellemző cikkíró. A lehetőségek felett elmélkedő Falk Miksa az egységért küzdőket három táborba sorolja. Nem kis leegyszerűsítéssel különbözteti meg egymástól a „kiválólag conservativ jellemű", Ausztria által vezetett, s a katolikusok támogatását élvező nagynémet orientációt; a törvényes úton haladó, alkotmányos-liberális irányú, protestáns tömegbázissal rendelkező, Poroszország vezető szerepét elismerő kisnémet-pártot; s a kettő között helyezi el a szuverenitásukhoz ragaszkodó, se nem konzervatív, se nem liberális közép- és kisállamokat tömörítő „triász" pártját — nem titkolva, hogy ő maga a második alternatívával szimpatizál.17 '4

PN 1859. dec. 15. 1 S

PN 1858. jún. 2., nov. 9., 1859. dec. 28. 16

PN 1860. máj. 20. 1 'PN 1859. szept. 15., vö. 1859. szept. 28., 1860. márc. 7.