Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 307 A német egység kérdését a magyar politikai közvélemény mindig súlyának megfelelő komolysággal vizsgálta. A nemzetközi erőviszonyok alakításában játszott meghatározó szerepére való tekintettel a forradalmi magyar kormányzat 1848-ban joggal állította külpolitikai koncepciójának középpontjába. Az 50-es évek konzervatív konszolidációja, a politikai események lelassulása, a felszínen mutatkozó változatlanság magától értetődően csökkentette az érdeklődést, hogy majd az 1858-as fordulatot követően annak intenzitása ismét megerősödjék. A német liberálisok harcának nyomon követését sürgette mindenekelőtt az egység létrejöttének várhatóan Magyarország helyzetét is sokban befolyásoló hatása, indokolttá tették ugyanakkor a két /a német és a magyar/ liberális mozgalom helyzetében, s az előttük álló feladatok jellegében mutatkozó rokon vonások. Mert bár a magyar liberális mozgalom szerveződését és 1848 előtti fejlődését a fent elemzett németétől megkülönböztette a demokratikus továbblépésnek a kossuthi érdekegyesítő politikában testet öltött kísérlete a biztosítékok megteremtésére, az 1849-ben felülkerekedett európai reakció a magyar liberális mozgalmat megfosztotta legjobb és legkövetkezetesebb vezetőitől, s szigorú határok közé szorítva mozgáslehetőségét elérte, hogy az a reálpolitika jegyében a német liberalizmus ugyancsak reálpolitikának nevezett útjához csatlakozzon, s megkösse elvfeladással, a konzervatív-abszolutisztikus erőkkel szembeni alárendelődés elfogadásával jellemezhető kompromisszumát. Jelen tanulmány arra próbál választ keresni: hogyan ítélték meg a Pesti Napló hasábjain megnyilatkozó, a magyar belpolitikában egyre inkább irányadó szerephez jutó Deák-párt álláspontját lényegi kérdésekben osztó politikusok a német liberálisok előtt álló feladatok természetét, s hogyan reagáltak az azok megoldására irányuló, meglehetősen ellentmondásos lépésekre. Az elemzést különösen izgalmassá és tanulságossá teszi az a körülmény, hogy a német liberalizmus fokozatos behódolását olyan megnyilatkozások tükrében követhetjük, melyeknek szerzői hasonló irányba indultak el és haladtak, a sajátos magyarországi körülmények között álláspontjukat azonban sokáig maguk számára sem merték megfogalmazni, s az abból adódó következtetéseket annak minden következményével együtt vállalni. Az említett kényszer a németországi változások értékelésében azonban nem érvényesült. Az elemzett írások így kedvező lehetőséget kínáltak arra, hogy elméleti fejtegetéseikből a magyar problémákra vonatkozó konkrét megállapítások mögött meghúzódó folyamatokat feltérképezzük. Olyan, a ,.reformkonzervatívok"-kal vállalt politikai együttműködésből közvetlenül sarjadó ideológiai folyamat rekonstruálására teszünk kísérletet, mely a németországi eseményekkel kapcsolatos reagálásokban megragadható, s melynek meghatározó vonása az egyértelmű - a magyar kérdések megválaszolásában csak évekkel később manifesztálódó — elmozdulás a liberális politikai gyakorlatot szimbolizáló 1848-as alapról.
