Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fábiánné Kiss Erzsébet: A ”Kossuth bankók" sorsa az osztrák uralom idején 273
300 FÁBIÁNNÉ KISS ICRZSÉBET A két fél intézkedései a kétféle pénz árfolyamát lenyomták, „s tért enged(tek) a leglelketlenebb bankóüzérkedésnek, mely azt a kis üzleti életet is, mi a háború dacára még megmaradt, elsorvasztotta".9 8 A hadiszerencse változásával az osztrákok újra foglalkoznak a kincstári utalványokkal: Haynau júl. 8-án megismétli Windischgrätz ápr. 10-én kelt rendeletét az utalványok kibocsátásáról, azzal az eltéréssel, hogy azok számára, akik azt teljes névértékben elfogadni vonakodnak, haditörvényszéki eljárást helyezett kilátásba. Az aprópénz pótlására Almásy aláírásával ellátott 6 és 10 krajcáros papírpénzt hoztak forgalomba aug. 10-től. Továbbra is „divatban maradt" azonban a nagyobb címletű bankók feldarabolása. Ilyen feldarabolt pénzjegyeket — a forgalom kiegyensúlyozatlansága miatt - csak igen késői időpontban, 1851. ápr. 30-ával bezárólag érvénytelenítettek. A Magyarország közjövedelmeire kibocsátott utalványokat alig fél évvel kibocsátásuk után kezdték kivonni a forgalomból, eleinte csak részlegesen. Mégis, csupán 1856-ban jutott a kincstár olyan helyzetbe, hogy az összes magyar utalvány bevonását elrendelhette: az 1856. márc. 26-i pénzügyminiszteri rendelet tudatta, hogy a részleges bevonás után még forgalomban lévő 1, 5, 100 és 1000 frt-os Almásy-bankók, valamint a 6 krajcáros utalványok 1856. aug. 31-ig cserélhetők be osztrák bankjegyekre. Ezután csak külön pénzügyminiszteri engedéllyel, s az is kizárólag 1856. okt. 31-ig. A még forgalomban maradt 10 krajcárosokat egy 1857. okt. 8-i pénzügyi rendelet 1858. ápr. 30-i hatállyal érvénytelenítette. „Nyolc évi forgalom után ezzel érvénytelenné vált az utolsó Almásy-bankó is, amelyből összesen mintegy 70 millió forintnyi bocsáttatott ki és váltatott be Magyarország közjövedelmeiböL" 9 9 A magyar pénz ügyének utolsó fázisához tartozik az osztrák állam és a Kereskedelmi Bank közötti, a pénzkibocsátásra a magyar kormánnyal kötött szerződésbőlfakadó kötelezettségek rendezése. A probléma csupán azért létezhetett, mert a Bank a szerződést akkor kötötte a magyar kormánnyal, amikor az még osztrák szemszögből nézve is „törvényes" időszakát élte. Az ügyet az osztrákok nem a polgári jognak megfelelő szabályos úton, hanem a hatalom pozíciójából erőszakosan oldották meg. — A kérdést 1849 tavaszán kezdte tanulmányozni az osztrák minisztérium. A kormánynak a Bankhoz fűződő, a jegykibocsátást illető viszonyára vonatkozó, márc. 4-én feltett kérdést Almásy Móricnak kellett megválaszolni, aki ehhez a Pesten maradt királyi jogügyigazgatóság véleményét is kikérte.10 0 A bécsi minisztériumnak a részletes jogi szakvéleményre adott "Uo., 319-320. (Kiemelés: F. K. E.) - Az aprópénz hiányáról mindkét fél területén, a pénzjegyek feldarabolásáról 1. uo., 256-257., 189. Utóbbi helyen ugyan csak 1849 elejéről szól, de a helyzet később is hasonló volt. - A magyar kormány területén fennállott aprópénzhiányról, a pesti szükségpénzről 1. ugyancsak Faragó M. tanulmányát: Pest város váltócédulái (szükségbankói) a szabadságharc idejében. (A Landerer és Heckenast cég bankógyára) címmel. I. m. függeléke, 333-342. (megjelent a Budapesti Hírlapban, 1911. pünkösd). "Faragó M. i. m. 329. - A fentiek i. m. 320-330. alapján. ""'Finanzministerium Windischgrätzhez, 1849. márc. 4.; Almásy eredeti jelentése Windischgrätznek erről, márc. 28. ÖStA, Finanzmm., 1849: 2265., 4261. FM. számok. (708. ein. sz.) - A jelentés a következő kérdésekre tért ki: megkapta-e a nádor hozzájárulását a magyar minisztérium a szerződéshez és a pénzkibocsátáshoz; ellentétben áll-e a szerződés az osztrák Nemzeti Bank jegykibocsátó privilégiumával; az 5 millió ércalap letevéséhez volt-e határidő az állam részére. - A jogügyi aligazgató és Almásy véleménye szerint is a szerződés törvényességéhez nem fér kétség. Az aligazgató-
