Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fábiánné Kiss Erzsébet: A ”Kossuth bankók" sorsa az osztrák uralom idején 273
A ,.KOSSUTH BANKöK SORSA" AZ OSZTRÁK URALOM IDEJÉN 301 reflexiója nem ismert, de a végső döntés hamar kialakult, miszerint a Kereskedelmi Bankot mintegy büntetni fogja a kormányzat amiatt, hogy a magyar minisztérium partneréül szegődött a jegykibocsátásban. A büntetés ezúttal azt jelentette, hogy a szerződés-felbontásban nem a jog által meghatározott utat követték — ami a Bankra hátrányos helyzetet idézett elő —, s pénzügyi téren pedig a Bank csődjét előidéző követelésekkel léptek fel. Pólya Jakab szerint követelték a Bank által átvett magyar fedezett 1 és 2 forintosok értékét, 1 270 738 frt-ot, és szavatossá tették a Bankot a magyar kormány utasítására adott kölcsönökért is, ami 640 000 frt-ot jelentett. Ha ezt a Bank teljesíti - tönkremegy. Pereskedés viszont kilátástalan lett volna a Bank számára.101 — A Kereskedelmi Bank számos felterjesztést írt az ügyben az osztrák kormányhoz. Az utolsóban, amely 1853. jan. 31-én kelt, a Bank már nem is támasztott —egyébként jogos - követeléseket. Döntés 1854. aug. 29-én született: az uralkodó felmentette a Bankot az ellene támasztott követelések alól, és a Bank is tartozott lemondani minden, a jegykibocsátási ügylettel kapcsolatosan felmerült, az állammal szembeni követeléséről. Be kellett szolgáltatnia a magyar kincstári utalványokat is /értékük 1 530 000 frt volt/, és minden olyan okmányt, amelynek alapján bármiféle követelést támaszthatott volna a kormánnyal szemben.10 2 A magyar gazdaság és lakosság anyagi veszteségei, amelyek 1848/49-ben és azzal kapcsolatban az ötvenes években érték: 1 600 000 frt értékű ércalap, amelyet az osztrákok elkoboztak, 500 000 frt értékű nemesfém, amelyet Duschek Ferenc adott át az osztrák kincstárnak, 61 millió értékű fedezetlen pénz /magyar pénzjegy/, 1 530 000 frt értékű magyar kincstári utalvány, tehát összesen 2 100 000 frt értékű nemesfém és 62 530 000 frt értékű pénzjegy és pénzhelyettesítő utalvány. A fentiek nem mérhetők a csatatereken elesettek, a kivégzettek áldozatához, de áldozat volt ez is, olyan, amely gazdasági életünkben sokáig éreztette visszahúzó hatását. val ellentétben, Almásy a szerződésben nem jegykibocsátó privilégiumot, hanem pusztán adminisztratív ténykedésre feljogosító okiratot lát: dieser Contract ist . . . rein als ein Dienst-und Manipulations-Vertrag zu betrachten . . . Semmiben sem akadályozza a szerződés az osztrák államot, hogy az egész jegykibocsátó ügyletet abbahagyassa (az aligazgató elképzelhetőnek tartotta ennek folytatását további ércalap letételével), ami ténylegesen már meg is történt a pénzjegyek bevonásával, ill. forgalmuk eltiltásával. A jegykibocsátás az állam részéről egyoldalúan is beszüntethető; nem szükséges a másik szerződő fél, a Kereskedelmi Bank hozzájárulása, ahogyan az aligazgató szigorúan jogi alapon elképzelhetőnek vélte. A Bank csupán az adminisztratív kezelési költségeit kérheti, amint az a szerződés 18. pontjában is áll. (E költségekről 1. a Bank kimutatását, 1849. ápr. elejéről, MOL, 1848/49-i minisztérium, Pénzügymm., 1849-i iratok, 1849: 946. pr. szám. Az irat Almásy M. elnöki iratai közül való, ezért helye nem itt lenne.) - Almásy javasolta az ércalap átvétele mellett a Bank őrizetében (als Hypothek) lévő magyar kincstári utalványok, valamint az 1 és 2 forintosok értékének terhére az állam által kölcsönben részesültek kötelezvényeinek Bécsbe szállítását is. Utóbbiak voltak: Komárom, Kecskemét, központi vasúttársaság, pécsi vasmű. 1 Részleteiben: az 1 270 738 frt összetevődött 142 118 frt-ból, amit a Bank saját adminisztrációs céljaira vett fel, és 1 128 620 frt-ból, amit előlegül vett fel. Rendes körülmények között a Bank igazolhatta volna, hogy az első tételt a bankjegyüzlet részeként kapta, amelynek értékét az osztrákok az ércalapban átvettek, az előleget pedig ugyanabban a pénzfajtában, tehát magyar 1-2 forintosban fizethette volna vissza, mivel abban kapta. Ezt a pénznemet azonban Ausztria nem ismerte el, „követelése . . . saját cselekménye folytán vált alaptalanná". Egyébként a kölcsönökért a Bank nem vállalt szavatosságot, csak ellenőrzést gyakorolt. Pólya J. i. m. 123-124. '0 5 Uo., 117-118., 123-124.
