Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fábiánné Kiss Erzsébet: A ”Kossuth bankók" sorsa az osztrák uralom idején 273
292 FÁBIÁNNÉ KISS ICRZSÉBET Banknak a jegykibocsátó tevékenységet, s követelte, hogy a pénzintézet hagyjon fel ezzel. A helyzet pikantériája, hogy ő készítette — mint banki alelnök — 1848-ban a jegykibocsátó tevékenységre kötendő szerződés tervezetét, és ő is írta alá első helyen a Bank nevében. Windischgrätz jan. 22-én a Finanzministeriumhoz írt levelében több fontos kérdést tett fel a jan. 12-i rendelet végrehajtásával kapcsolatban /közben 10 nap eltelt/: mivel fizessenek a közpénztárak pl. nyugdíjat, kegydíjat, mindenféle illetményt, ha csak magyar pénzük van? mi legyen a pénztárak magyar pénzkészletével? nem lenne-e célszerű a fedezett 1 és 2 forintosokat akár csak feleértékben is osztrákra átváltani?64 A minisztérium válasza jan. 31-én kelt, s az eddigiekhez hasonló bizonytalan, a realitással nem számoló tartalma volt. A Finanzministerium szerint a kifizetési nehézségek rövidesen megszűnnek, mihelyt a közpénztárakba máshonnan befutnak a jövedelmek — „törvényes" fizetőeszközben. Ennek megindulására a jan. 12-i rendelkezést tartotta garanciának, feltételezve, hogy a magyar társadalom és gazdaság rendelkezik jelentős mennyiségű ezüsttel és osztrák pénzzel. Windischgrätz, aki ismerte a tényleges helyzetet, inkább a gyors dotációt látta volna célszerűnek, ami elől viszont a minisztérium kitért.6 5 Félretolva a Finanzministerium jan. 12-i rendeletének végrehajtását, a megválaszolatlan kérdésekre Windischgrätz Budán kutatta a választ sorozatos tanácskozásokon. Szögyény János biztos jelentései szerint február 7-én és 10-én is erről folyt a szó a főparancsnoknál. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy az „eddigi hallgatás nem lehetséges", azaz a közvélemény számára eligazító rendeletet kell kiadni, s „immár elengedhetetlen egy döntő lépés megtétele". A helyszínen úgy vélték, hogy a radikális intézkedés, az érvénytelenítés továbbra is kockázatos lenne mind a gazdasági élet, mind a néphangulat szempontjából, de a magyar pénz legfeljebb a magánforgalomban tűrhető ezután.66 Az is felvetődött, hogy az érvénytelenítendő fedezetlen, de igen elteijedt 5 és 100 forintosokért valami kártalanítást kellene kilátásba helyezni. Ezt a kártalanítást viszont csak az osztrák győzelem után, a bankjegy-gyártás leállításakor lehetne foganatosítani. Windischgrätz úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az 5 forintosnak legalább fele értékben való beváltása ajánlatos lenne. Az 1 és 2 forintosok beváltását csak egy bizonyos időn belül látták kivihetőnek az ércalap teljes lefoglalása mellett is. Ε tervekben újra felbukkan Windischgrätz eredeti koncepciója a pénzkérdés megoldásáról. Február 13-án - minden bizonnyal e tanácskozások nyomán — Windischgrätz egy nagyon határozott hangú és adatokkal megtámogatott igen precíz levélben tárta fel újra a pénzhelyzetet a központi szervek előtt. Az adatokból azt a következtetést vonta le, hogy ha végrehajtaná a jan. 12-i minisztertanácsi utasítást, már februárban fizetésképtelenek lennének a magyarországi pénztárak. A helyzet megoldására javasolta a fedezett bankjegyek beváltását, és esetlegesen az 5 forintos fedezetlen pénzjegynek 2,30-ért való beváltását. A fedezettel bíró pénzt a fővárosban 4, vidéken 14 napig váltanák be. Ε levélben található a magyar adminisztráció dotáció-igényének részletes megokolása is.6 7 6 4 Megtalálható az ÖStA, Finanzmm., 1849: 2281. FM. számú iratban (330. PAS sz.) és MOL, Filmtár, i. h. fol. 297-298. 6 s ÖStA, uo., az 1107. FM. és 725. PAS számok másolata; MOL, Filmtár, uo„ fol. 299-300. "ÖStA, uo., 2194. FM. sz., 2265. FM. sz. "Uo., 2281. FM. sz. (726. PASsz.); MOL, Filmtár, i. h. fol. 29-30., mellékletek, fol. 303-305., 310. - A vidéki hosszabb idó't a pénzváltóhelyek kevés száma teszi érthetővé: kisebb helységekből utazni kellett a pénzváltó pénztárhoz. Vö. 5. jegyzettel!
