Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fábiánné Kiss Erzsébet: A ”Kossuth bankók" sorsa az osztrák uralom idején 273
290 FÁBIÁNNÉ KISS ICRZSÉBET fedezetlen között értékben 2 forintost 1849.júl. 27.-aug. 10. 5 forintost 1848.szept. 11 .-1849.júl. 18. 10 forintost 1849. márc. 24.-1849. aug. 10. 100 forintost 1848. nov. 7.-1849. jún. 2. 30 kraj cárost 1849. jan. 26. -184 9. aug. 10. 15 krajcárost 1849. febr. 17.-1849. aug. 10. 599 878 frt 19 455 790 frt 19 129 740 frt 19 798 100 frt 2 332 608 frt 30 kr. 630 980 frt 15 kr. Ezer forintost, noha tervezték, nem nyomtak, még matrica sem készült. Hasonló volt a helyzet a 25 és 50 forintossal is. A fentiekhez hozzászámítva a már említett fedezett 1 és 2 forintosok összegét, összesen C6 134 066 frt 45 kr. volt a magyar kormány által kiadott fedezett és fedezetlen pénz összege. Egyúttal azt is megállapíthatjuk, hogy a kormány az országgyűlés által megszavazott 61 millió hitelt is alig lépte túl. Ami a pénz elterjedését illeti, területileg csupán Horvátországba és Szlavóniába nem került magyar pénz,5 7 de az összes magyar hadi /kivéve tehát a zágrábit/-, bánya-, kamarai egyéb jövedelmi pénztár, az erdélyi tartományi pénztár rendszeresen kapott az új pénzből, ennélfogva voltak ilyen készleteik 1849 elején is. — Az osztrákok felmérései szerint a legtöbb magyar pénzjegy a lakosság szegény rétegeinek kezében volt, ill. nekik nem voltak ezüst- és osztrák bankjegy-készleteik. Becslésük szerint február elején a 26 milliónyi összérték kb. 2/3-a az osztrákok által megszállt területeken forgott, alig több mint 16 millió, ebből több mint 6 millió a fővárosban.5 8 Amint már korábban utaltunk erre, az osztrák intézkedéseket a magyar pénzzel kapcsolatban erősen befolyásolta a fenti tényező, az ti., hogy a szegényebb rétegek szinte kizárólag „Kossuth-bankóval" rendelkeztek. Mielőtt az osztrák kormány megkaphatta volna az Almásy által összeállított leginkább pontos adatokat, a minisztertanács jan. 12-én újabb, egyes részleteiben konkrétabb határozatot hozott a magyar pénzről, amelyet a császár is megerősített: 1/ senki sem kényszeríthető /!/ a magyar bankjegyek elfogadására, és erre a hatóságok sem kényszeríthetnek senkit; 2/ magyar bankjegyeket kincstári, városi és általában a közpénztárak fizetségül nem fogadhatnak el.5 9 A határozat két pontja mintha szöges ellentétben állna egymással: hogyan kényszeríthetnének valakit olyan pénz elfogadására a hatóságok, amellyel egyik közpénztárnál sem fizethet? Az ellentét csak látszólagos; az első pont a magánpénzforgalomra, a második a hivatalosra vonatkozik. A lakosságnak kényszerűségből meg kellett engedni a magyar pénz használatát, legalábbis a végleges megoldás elérkezéséig, ugyanakkor a közpénztáraktól is távol akarták tartani a törvénytelen fizetési eszközt. Eszerint, ha pl. valakinek csak magyar pénz állt rendelkezésére adóssága kifizetésére, hitelezőjét törvénnyel nem lehetett kényszeríteni ennek elfogadására. Az intézkedés s 7 Jellasics Windischgrätznek, Pest, 1849. jan. 23. MOL, Absz. kori ltár, Windischgrátz, Általános, 378/PAS sz. "Windischgrátz id. febr. 13-i levele a Finanzministeriumhoz. 5'ÖStA, Finanzmm., 1849:681. FM. számú iratban az 591/FM. sz., a fol. 45-től; MOL, Filmtár, Rousseau-emlékirat, melléklet, fol. 285-286. - Ezt kapta válaszul Windischgrátz jan. 6-i, végleges döntést sürgető levelére. (104. PAS sz.) MOL, Filmtár, uo., fol. 254-255. Windischgrátz e levélben jelezte azt az elhatározását, hogy a fővárosban talált 5 és 100 forintosokat érvénytelennek fogja nyüvánítani. Uo., fol. 22.
