Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fábiánné Kiss Erzsébet: A ”Kossuth bankók" sorsa az osztrák uralom idején 273
282 FÁBIÁNNÉ KISS ICRZSÉBET az volt, vajon érvényt lehet-e szerezni a rendeletek célkitűzéseinek a fenti körülmények között. Windischgrätz mindenesetre ezzel a szilárd elhatározással indult Magyarországra. Mielőtt átlépte volna a határt - ez dec. 13-án történt -, a schönbrunni hadiszállásról dec. 8-i kelettel tábori hadipénztárába /Feldoperationskasse/ egymilliót kért osztrák bankjegyekben a Kriegsministeriumtól.27 A Kriegsministerium a kért összeget folyósította, s ezzel egyidejűleg a következőket javasolta Windischgrátznek, annak nem csekély megütközésére: az osztrák pénzzel való takarékoskodás céljából fel kell használni - elsősorban a csapatok ellátására - a hadipénztárakban lévő és a magyarországi területeken való tartózkodás során ezután odakerülő magyar pénzt is.2 8 Windischgrätz válasza nem hagy kétséget aziránt, hogy nem szándékozott követni a minisztérium ajánlását, s ezután is elsődleges fontosságúnak tartotta a pénztáraknak ezüsttel és osztrák bankjegyekkel való ellátását. Véleménye szerint, a király oldalán álló szervek nem használhatnak olyan pénzt, amelyet az uralkodó soha nem ismert el.29 - Rousseau altábornagy, Windischgrätz katonai irodájának főnöke, aki szükségesnek tartotta a bankjegykérdést visszaemlékezéseiben hosszasan elemezni abban véletlenül vállalt szerepe tisztázására, úgy tudja, hogy Windischgrätz a következőképpen akarta teljesíteni a császár parancsát a papírpénz-kérdésben: a „Kossuth-bankókat" /értsd: fedezetlen pénz/ érvénytelennek nyilvánítja, a fedezettel rendelkező 1 és 2 forintosok gyártását beszünteti, a már kibocsátott mennyiséget az osztrák csapatok által megszállt területeken — bizonyos határidőn belül — beváltja az ércalap eltulajdonítása mellett.30 Az udvarban sokan: „miniszterek és más fontos személyiségek" — ahogyan Rousseau írja — nem látták kivihetőnek a tervet a gyakorlatban, noha elvben egyet kellett érteniök vele. Nem tartották valószínűnek ugyanis, hogy az osztrák államkincstár ezt az óriási terhet rozzant állapotában még kibíija. Miután azonban a magyar pénz használata, ill. értéktelenné nyilvánítása mellett egyéb módozatokat egyelőre nem találtak, érezhetően a kivárás taktikáját követték, anélkül azonban, hogy a Magyarországon harcoló osztrák csapatok parancsnokai egyértelmű, konkrét utasítást kaptak volna a magyar pénzzel való bánásmódot illetően. Ennélfogva a helyzet egyre bonyolultabbá vált, s nem volt mentes Bécs és a budai főhadiszállás egymásnak ellentmondó intézkedéseitől sem. -' Schönbrunn, 1848. dec. 8. Mell. pénztári egyenleg, dec. 8. MOL, Filmtár, Rousseauemlékirat, fol. 200-201. J"A Kriegsministerium Windischgrátznek, 1848. dec. 10. Bécs. Uo., fol. 204-205.: „Anbelangend die in der unterstehenden Operationkasse erliegenden ungarischen Banknoten im Gesamtbetrage von 11483 f wollen Euer Durchlaucht gefälligst darauf halten, dass sowohl diese, als die bei dem Vorrücken der Armee in Ungarn allenfalls noch sonst in die Operationskasse einfliessenden derlei Banknoten vorzugsweise auf Truppenverpflegung verwendet, und dadurch die Ausgabe k. k. österreichischer Banknoten möglichst vermieden «erde." Fol. 205. "Windischgrätz a Kriegsministeriumnak. 1848. dec. 13. Schönbrunn. No. 803. Uo., fol. 206. melléklet no. 18. „.. .dass eine Emittirung von ungarischen Banknoten bei meinem Vorrüken in Ungarn desshalb nicht thunlich ist. weil die Banknoten von Seiner Majestät dem Kaiser nie anerkannt worden sind, daher derer Ausgabe von Seite legaler Behörden auch nicht stattfinden darf. Ich muss daher . . . ersuchen, die OperazionsCasse nebst dem nöthigen Silberbedarf durchaus mit österreichischen Banknoten zu versehen, da eine Verwendung von ungarischen Banknoten von unserer Seite auf das in diesem Lande so nothu endige Vertrauen in die neuen Behörden störend einwirken könnte." 30 Uo., fol. 16-17.
